BORBÁLA NAPJÁN
Szűnjenek meg ma ez ünnepi neszben
Lövegeinknek dörgő hangjai,
S a lelkünk mélyén tiszta kondulással
Búgjanak az öröm harangjai.
Tüzér csákónkban száz virág viruljon,
Nem hervaszt minket zord télnek szele.
Szent Borbálánk, hogy minket felmagasztaljál,
Tüzérré üssél, itt az ideje.
Várva vártunk sok bíbor virradattal,
Sóhajainkat sokszor küldtük Érted,
S decemberi fényben, ím jőni látunk
Közeledik szűzi fehérséged.
Szent Borbálánk, védőnk, csodás szerelmünk
A szívünkre halkan hull az álom.
Vártunk borongó téli ragyogásban,
Csilingelő, könnyű ezüst szánon.
A Te neveddel kezdtük meg imánkat,
Mikor dörgő rohamba indultunk.
Nem volt félelem soha a lelkünkben,
Te őriztél, Védőnk, szűz Asszonyunk.
S jöttek szomorú és szent csalódások,
Trianon jött, zokogott a lelkünk.
Te felemeltél és bátorítottál,
Kin ágyunknál ott voltál mellettünk.
Tiszta voltál Te, mint egy ma született,
Mint kolostorok oltári fénye.
Nem árthatott az öldöklő haragja,
A lelked a bilincset letörte
Mely fogva tartott sötét vártoronyban,
Hited több volt, mint más többi szentté.
A Bosszuló szörnyű haragja tette
A hitedet forrón elevenné.
Jer hát közénk, vár az új magyar sereg
Új Álmodások robogó násza.
Szép megjelenésed csodálva lesi
Szent Ideák rózsás ifjúsága.
Jer hát, óh suhogó angyali szárny,
Áldásodnak kelyhét ürítsd ki ránk.
Fúvasd meg áldó béke trombitádat
Nagy - Asszonyunk, védőnk, Szent Borbálánk!
Nagy Bálint
tizedes
Győrszabadhegy, 1937. XII/. 4-én