KÖZÉPISKOLAI EMLÉKEIMBŐL… Ady Endrére emlékezve, halálának 98. évfordulóján.


KÖZÉPISKOLAI EMLÉKEIMBŐL…  Ady Endrére emlékezve, halálának 98. évfordulóján.

 

 

 

 

 

 

 

 

KÖZÉPISKOLAI EMLÉKEIMBŐL…

Ady Endrére emlékezve, halálának 98. évfordulóján.

 

 

   1974 – 78 között jártam be Zircről Veszprémbe a Dolgozók Önálló Középiskolájába és 30 éves fejemmel ott is érettségiztem. Az irodalom gyermekkoromtól kezdve megkülönböztetett figyelemmel érdekelt és a történelemmel együtt tanulásnál ezekre több időt fordítottam, mint az általam nem kedvelt reáltárgyakra. Matekból majdnem meg is buktam az érettségin, csak a jóságos Osztályfőnöknő, aki egyben ezt a tantárgyat próbálta a fejembe verni, átengedett egy kegyelem kettessel. Kérdezte is többször, hogyan van, hogy matekból bukdácsolok, magyarból és történelemből pedig négyes – ötösök a jegyeim általában? Erre legtöbbször mosolyogva a következőket feleltem:

-Az úgy van Kedves Tanárnő, hogy a magyart és történelmet szeretem, a matekhoz pedig magyarán szólva hülye vagyok.

     1977 – ben volt Ady Endre születésének a 100. évfordulója, éppen ezért az Országban nagyon sok könyv jelent meg ezzel kapcsolatban. Mivel akkor még a könyvek ára is elérhető volt a kevesebb fizetéssel rendelkezők számára is, nem csoda, hogy jócskán bespájzoltam belőlük. Ezen kívül a már említett kedvező árviszonyok miatt tudtam járatni három olyan irodalmi havilapot is, mint a Kortárs, Jelenkor és Új Írás, valamint az Élet és Irodalomról nem is beszélve. Egyszóval azt lehet mondani, hogy aránylag elég jól képben voltam aktuális és évfordulós irodalmi ügyekben egyaránt. Persze nemcsak az évforduló kedvéért, mert már évekkel korábban is vettem ezeket a lapokat, hanem azért, mert valóban kedveltem Ady költészetét és ezzel együtt személyét is természetesen. Nem tisztem most a munkásságát méltatni, mert ezt megteszik az utóbbi napokban sokan, akik avatott ismerői az életének. Szerettem a verseit, prózáit, önéletrajzi írásait és a nagyszerű költő életművéből, amit akkoriban el lehetett olvasni, azt megpróbáltam én is, ahogyan az időm engedte. Kortársai, akik őszintén beszámoltak róla visszaemlékezéseikben sem ítélték el soha azért, ami a magánéletében előfordult, mert az Ő nagyságához akkor sem fért kétség.

   Ő Ady Endre volt, akit én sem bíráltam soha semmiért, mert hogyan jöttem volna én ehhez? Megkapott a nagyszerűsége, hogy milyen jó szemmel látta és jó érzékkel írta meg azokat a jelenségeket, amelyeket az alábbi versében is pellengérre mert állítani már akkor:

 

MAGYAR JAKOBINUS DALA

 

Ujjunk begyéből vér serken ki,
Mikor téged tapogatunk,
Te álmos, szegény Magyarország,
Vajon vagy-e és mink vagyunk?

 

Vajon lehet-e jobbra várni?
Szemünk és lelkünk fáj bele,
Vajon fölébred valahára
A szolga-népek Bábele?

 

Ezer zsibbadt vágyból mért nem lesz
Végül egy erős akarat?
Hiszen magyar, oláh, szláv bánat
Mindigre egy bánat marad.

 

Hiszen gyalázatunk, keservünk
Már ezer év óta rokon.
Mért nem találkozunk süvöltve
Az eszme - barrikádokon?

 

Dunának, Oltnak egy a hangja,
Morajos, halk, halotti hang.
Árpád hazájában jaj annak,
Aki nem úr és nem bitang.

 

Mikor fogunk már összefogni?
Mikor mondunk már egy nagyot,
Mi, elnyomottak, összetörtek,
Magyarok és nem-magyarok?

 

Meddig lesz még úr a betyárság
És pulyahad mi, milliók?
Magyarország népe meddig lesz
Kalitkás seregély - fiók?

 

Bús koldusok Magyarországa,
Ma se hitünk, se kenyerünk.
Holnap már minden a mienk lesz,
Hogyha akarunk, ha merünk.

 

Ady Endre

 

https://www.youtube.com/watch?v=CvH4MK-D0IY

 

   1977 – ben az osztályunkban a magyar tantárgyat egy tanárnő tanította. A nevét nem írom le, csak egy kis rövidítéssel (P – né.) mert nem szeretnék rá rossz fényt vetni életében, ha meg már örökre eltávozott, akkor meg kegyeleti okokból sem. Aki odajárt és véletlenül olvassa majd az írásomat, biztosan még így is felismeri a személyét, tudja, hogy kiről van szó, aki pedig nem ismerte, annak meg tényleg lényegtelen a neve. Nem kell megijedni, semmi negatívumot nem fogok róla írni, ami miatt szégyellnem kellene majd magamat. Az Ady évforduló kapcsán azonban szeretett a költő nőügyeivel és alkoholizmusával, szinte kéjenckedve foglalkozni. Alacsony, kissé molettas hölgy volt, általában miniszoknyában jött be az órára. Felült az első pad tetejére, lábait keresztbe rakva és elkezdte az aktuális mondókáját. Előfordult, hogy merészeltem hozzáfűzni az én ismereteimből, uram bocsá, esetleg valamicskét kijavítani a mondókáját, mire szinte felhorkanva kérdezte:

-Honnan tudja maga ezeket az információkat?

-Onnan tanárnő, hogy Ady kedvelő vagyok, és sok szakirodalmam van a házi könyvtáramban, illetve járatok irodalmi folyóiratokat is rendszeresen! – azzal elsoroltam neki is, amiket már fentebb írtam.

   Láttam rajta, hogy nem nagyon tetszik neki a tudálékosságom, de nem volt mit tenni, ezt is tudomásul kellett vennie, nem tehetett mást. Egy valamivel azonban vissza tudott vágni, mégpedig az osztályozással. Vizsgákon nála nem tudtam négyesnél jobb jegyet szerezni, esetenként „megjutalmazott” hármas osztályzattal is, mert nem volt megelégedve a válaszaimmal. Szíve joga volt, de ez sem érdekelt akkor és most sem. Egyik alkalommal az ismerős osztálytársammal együtt voltam bent vizsgán. Én feleltem előbb, utána jött Ő, de a feleletét nem hallottam, mert mikor végeztem, távoztam a tanteremből. Mikor kijött, megkérdezte hányast kaptam?

-Négyest, de nem számít, tőle úgysem kapok jobbat, még ha kívülről fújom a tankönyvet, akkor sem.

-Nekem ötöst adott, pedig te sokkal jobban feleltél, mint én. – válaszolta.

   Nem búsultam miatta, mert később más tanártól megkaptam az elégtételt a tudásomra, de erre a tanárnőre sem haragszom, mert akkor sem tettem, csak átmenetileg egy kicsit nehezteltem rá.

  Ady Endre ma is itt van belül a szívemben a kedvencek között, akikhez természetesen jöttek még néhányan, de most az évforduló kapcsán a nagyszerű költő – íróról szerettem volna elmondani az egykori öregdiákos benyomásaimat.

Végezetül még egy kedvencemet beidézem tőle, ezzel is adózva a nagyszerű irodalmárnak:

 

ÁLMODIK A NYOMOR

 

Duhaj kedvek Eldorádója,
Száz tivornyás hely, ne bomolj.
Csitt, most valahol, tán Ujpesten,
Húszesztendős legénynek vackán
Álmodik a Nyomor.

 

Gyár - marta, szép, sovány, bús alvó,
Melle horpadt, válla kiáll,
Arcán zúzos, jeges nedvesség,
Mosolyog. Szent, nehéz álmában
Urabb, mint egy király.

 

Tiszta ágyat és tiszta asszonyt
Álmodik s vígan fölkacag,
Kicsit több bért, egy jó tál ételt,
Foltatlan ruhát, tisztességet
S emberibb szavakat.

 

Kevesebb vért a köhögésnél
És a munkánál több erőt
S hogy ne kellessen megjelenni
Legalább tíz-húsz esztendőig
Az Úr színe előtt.

 

Te, nagyváros, csupán öt percig
Álljon ürítetlen a bor
Dús asztalán dús nábobidnak,
Mert valahol talán utolsót
Álmodik a Nyomor.

 

https://www.youtube.com/watch?v=Rg86f44pRmE

 

 

Ifj. Nagy Bálint (Valentinus)

 

Gyula. 2017. 01. 27. Péntek Este 16: 55

 

 

 

 


Szerkesztés dátuma: péntek, 2017. január 27. Szerkesztette: Nagy Bálint
Nézettség: 602


   







Tetszik  




Cikkhez csatolt fotók módosítása

 
 

URL: