CSERKÉSZINDULÓ


CSERKÉSZINDULÓ

 

 

CSERKÉSZINDULÓ

 

 

  Pár nappal ezelőtt a 2017 – es Székely Kalendáriumot lapozgatva bukkantam rá Sík Sándornak a versére, Cserkészinduló - címmel. Mivel eddig még nem olvastam, természetes volt, hogy utána egy kicsit böngészgetni kezdtem szokásom szerint, hogy közelebbit is megtudjak ezzel kapcsolatban. Közben meg szeretném jegyezni, hogy Apai Nagybátyám Nagy Gyula Református Lelkész (sajnos 1943 – ban 33 évesen meghalt) 1930 – 34 között a Pápai Református Teológia Akadémián tanult. A Pápai 227. sz. Gróf Tisza István Cserkészcsapat tagjaként 1933 – ban részt vett Gödöllőn a Cserkész Világ Jamboreen. (Cserkész Világtalálkozó)

 

Röviden Sík Sándorról:

 

Piarista tanár, tartományfőnök, költő, műfordító, irodalomtörténész, egyházi író, cserkészvezető, a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja, Kossuth-díjas, a 20. század jelentős magyar lírikus.

Született: 1889. január 20., Budapest

Meghalt: 1963. szeptember 28., Budapest

Könyvei: Kereszténység és irodalom, továbbiak

Díj: Kossuth-díj II. fokozat

 

A vers így szól:

 

Cserkészinduló
(Sík Sándor, Turry Peregrin)

Fiúk fel a fejjel, a harsona zeng.
Álljunk csatasorba vidáman!
Ránk vár a világ, ez a harc a mienk,
Katonái vagyunk valahányan!
Jó fegyverünk izmos karunk,
Égő szemünk, vidám dalunk,
Amerre nézünk megterem,
A győzelem, a győzelem.

Fiúk fel a fejjel, az óra közel,
Kel magyar éjben a hajnal.
Most kell az erős kar, a férfiú mell,
Ezeréves acélakarattal.
Zúg, mint a harci trombita,
A Lomnic és a Hargita.
Értünk kiállt, felénk süvölt,
Az ősi föld, a drága föld!

Szabadba fiúk! A nap arca nevet,
Ott pezsdül a friss tüzes élet.
Járjuk be a mezőt meg a rengeteget,
Szabad ott a szabadban a lélek.
Ott szemben, szívben tiszta láng,
S az Isten arca néz le ránk.
Leheletén ott megterem
Erő szabadság, győzelem!

 

    Nem véletlen, hogy ezek után még közelebbit szerettem megtudni az induló keletkezésével kapcsolatban. Szerencsém volt, mert elég részletes visszaemlékezésre leltem, mégpedig Turry Peregrin visszaemlékezéséből, aki az induló zenéjét szerezte. Idézném szó szerint, hogyan ismerkedett meg a szöveggel és Barátjának, Sík Sándornak az igyekezetével, hogy a versből minél előbb előadható induló legyen.

   Turry abban az időben a Regnum Marianum zene- és énektanára volt. Az alábbiakban elmondja, mint keletkezett a cserkészinduló:

„A magyar cserkészmozgalom 1913-ban még csecsemőkorát élte. A Zászlónk akkor az angol cserkészéletet behatóan ismertette a magyar diákság előtt. Jómagam is a Zászlónkból merítettem első cserkészismereteimet. Ebben az esztendőben történt: május egyik délelőttjén betoppan hozzám kedves poétatársam és barátom, Sík Sándor. Nagy munkában talált. Első színpadi művemen, a „Kozáklakodalom” című operettemen dolgoztam lázas izgalommal. Sík Sándor fölöttébb komoly és határozott volt.

– Egy verset hoztam. – mondotta és a verset zongorám kottatartójára helyezte.

– Örülök Sanyikám, – mondtam neki – ha az operettemmel készen leszek, július eleje körül, akkor rögtön megzenésítem költeményedet. Addig sajnos még lélegzeni sem lesz időm.

– De erre a muzsikára még ma szükségem van. – jelentette ki költőm félelmetes komolysággal. Bevallom, én korántsem voltam ennyire komoly és mosolyogva magyarázgattam.

– Sanyikám, akkor nem marad más hátra, légy a vendégem két-három hétre, de legalábbis addig, amíg a II. felvonás fináléját befejeztem.

– Kérlek, – szólt Sanyi – nem bánom, hogy gondolod, mint csinálod. Egy biztos: addig innen el se megyek, míg a Cserkészinduló zenéje nem lesz kész!

Most már tudom, hogy a drága Sanyi barátom miért fogott ily szigorú ostrom alá. A helyzet ugyanis az volt, hogy a budapesti piaristák cserkészcsapata, amelynek parancsnoka Sík Sándor volt, avatás előtt állt. Költő-parancsnok számára mi sem volt könnyebb – saját csapatának indulót írt. Peregrin majd megírja a muzsikát.

Így is történt! Azaz: Sík Sanyi leült és irigylésre méltó nyugalommal – várt. A cserkészinduló-vers a zongora kottatartóján szintén – várt. De nem sokáig! Mert, ahogy asztalomhoz leültem, hogy tovább dolgozzam, önkéntelenül feltekintgettem a vers felé:

 

 Jó fegyverünk, izmos karunk,
Égő szemünk, vidám dalunk,
Amerre nézünk megterem
A győzelem!”

 

– Nagyszerű! Pompás! – gondoltam magamban. S ahogy megint olvasgattam, hallom magamban a dallamot! A zongorához ugrom, kezdem játszani; énekeltem a szöveggel a dallamot.

– Ez az! Ez kell nekem! – mondja Sík Sanyi lelkendezve.

Persze most már gyorsan ment az első rész megkomponálása is. Elkészült a zongorakivonat-szerű négy szólamra írt vezérszólam is.

Mégis Sík Sándornak lett igaza! Vitte a kész indulót, melyről akkor nem is sejthettük, hogy országunk fiatalja-öregje énekelni fogja. Most, 20 év múltán boldog szívvel, boldog büszkeséggel hallgatom szerteszét:

Fiúk fel a fejjel
A harsona zeng.”

    Mikor részletesen megtudtam ezeket a körülményeket, nagyon megörültem ennek, mert így már világosabb képem lehetett a Cserkész induló keletkezésével kapcsolatban. Az is természetes volt, hogy keresek hozzá a neten énekelt változatot is. Szerencsém volt, mert többet is találtam, ezek közül, íme, az egyik, az Abasári Kórus előadásában:

 

https://www.youtube.com/watch?v=v2T2zGOElbg

 

 

Ifj. Nagy Bálint (Valentinus)

 

Gyula. 2017. 02. 06. Hétfő Délután 15: 15

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 


Szerkesztés dátuma: hétfő, 2017. február 6. Szerkesztette: Nagy Bálint
Nézettség: 1,994


   







Tetszik  




Cikkhez csatolt fotók módosítása

 
 

URL: