GONDOLATBAN A DOBZÓSON
LEFELÉ BALLAGOK…
Imre Nagybátyámra és Vera Unokanővéremre Emlékezve
Gondolatban a Dobzóson lefelé ballagok,
Eszembe jutnak a gyermekkori pillanatok,
Veszprémvarsány falucskában akkor más volt minden,
Kálvária dombon virágok nyíltak oly szépen,
Mikor Imre Bátyám udvarából én felmentem,
De ez sajnos mára csak a szép emlékeimben
Létezik, de ezt kitörölni soha nem fogom,
Amíg élek ezen a földön nem is akarom.
Házuk előtt csörgedező tiszta vizű patak,
Levegőben repkedő, csiripelő madarak
Sem feledik soha azokat az emlékeket,
Melyek felidéznek feledhetetlen perceket.
Meséltél a Hercegszántói határőrségről,
Titós, Jugoszlávos, emlékezetes időkről,
Mikor közel volt annak a háborús veszélye,
Barátból ellenség legyen a heccelés vége.
Vera Unokanővérem Oly Gyönyörű voltál,
Amikor engemet becézgetve hozzám szóltál
Még akkor is, mikor már felnőtt emberré váltam,
A Te szemedben mindig csak „kis Bálint” maradtam.
Emlékszem, mikor elvesztetted a gyermekedet,
Hogyan megviselte ez további életedet,
De Te még Akkor is Olyan Szilárd Anya Voltál,
Hogy Tragédia Ellenére Erős Maradtál.
Drága Imre Bátyám, Vera Unokanővérem,
Emléketeket Itt Belül Megtartom, Ígérem.
Azt a Sok Szép Pillanatot Nem Fogom Feledni,
Ami Véletek Dobzós Környékét Felidézi.
Fáradt Testetek Már Csendes Temető Lakója,
De Mégis Maradtok Örök Élet Hordozója.
Nyugodjatok Békében, a Távolból Üzenem,
Szívembe Bezárva Mindig Itt Maradtok Velem.
Ifj. Nagy Bálint (Valentinus)
Gyula. 2017. 02. 07. Kedd Délelőtt 9: 30
