„CSAK EGY ÉJSZAKÁRA…”

Gyóni Géza halálának 100. évfordulójára készülve

1884. június 25. Gyón - 1917. június 25. Krasznojarszk, Oroszország

     Az életem során más sokszor és nagyon sokat gondolkodtam azon, hogy miért kell az irodalmat, azok képviselőit, aktív gyakorlóit kiszolgáltatni a mindenkori hatalom kénye kedvének. Miért voltak elhallgatott lírikusok, prózaírók, akiknek a műveit sokszor csak házilag sokszorosított kiadványok révén lehetett megismerni? Miért kellett az emigrációs irodalom képviselőit agyonhallgatni akkor, amikor azok szinte az egész világon térhódítást nyertek már, de idehaza mégsem volt tanácsos hivatalos oktatási keretek között megismertetni a közvéleménnyel, diáktársadalommal?

     Szerencsére olyan családban élhettem a gyermek és ifjúkoromat, ahol az irodalom szeretete megszokott volt. Édesapám parasztköltőként csepegtette belém az általa megismert írók – költők szeretetét, Nagybátyám pedig Református Lelkészként szintén ismerője és művelője volt az irodalomnak haláláig. Sajnos őt már nem ismerhettem meg, mert születésem előtt 1943 – ban tüdővérzésben meghalt. Érdekelt állandóan a tiltott, vagy legalábbis nehezen hozzáférhető irodalom. Nagybátyám hagyatékából akkor olvashattam már Mécs László verseit, amikor az iskolai oktatásban még csak célzást sem tettek a nagyszerű katolikus papköltőre. Gyóni Gézáról is csak annyit hallottam, hogy az I. Világháborúban vesztette életét fiatalon, hadifogságban, de versei nem akadtak a kezembe akkor még. Hallottam az egyik nagyszerű verséről is, aminek a címe: „Csak egy éjszakára”… Hallottam, de elolvasni akkor még nem sikerült.

    Állandóan kutakodtam, régi padlások mélyén porosodó iratok, könyvek között matattam, régészkedtem. Egyik alkalommal is felkéredzkedtem az egyik ismerősünk padlására és keresgélés közben egyszer csak igazi kincsre bukkantam. Látványától szinte földbegyökerezett lábakkal álltam meg egy számomra aranyat érő karcsú könyvecske előtt. A kötet nem volt más, mint Gyóni (Áchim) Géza Przemysli verseinek második itthoni (újból megbővült) kiadása: „Lengyel mezőkön, tábortűz mellett” címmel.(Eredetileg Áchim Gézának hívták, a Gyóni evangélikus lelkész fia volt, aki maga is papnak indult. Szülőfaluja nevét vette később fel és költőként is ez a neve honosodott meg a köztudatban.) Legszívesebben cigánykereket hánytam volna, csak sajnos nem tudtam igazából azt soha megtanulni.

     Azonnal rohantam haza és megmutattam Édesapámnak, aki rögtön ezt kérdezte:

-Bent van a Csak egy éjszakára verse Gyóninak?

-Nem tudom, mert még nem volt időm megnézni, annyira megörültem, hogy találtam ezt a könyvet a padlásra felhordott lomok között.

     Természetesen azonnal fellapoztuk a könyvecskét, és megnyugodva állapíthattuk meg, hogy bizony benne van. Édesapám hangosan felolvasta nekem a verset. Első hallásra is nagyon fülbemászó, nagy hatású volt rám nézve. Nem voltam már akkor gyerek, hisz szakmát végzett fiatalemberként dolgoztam, de ledöbbentem a súlyos mondanivalója miatt. 30 éves volt a költő, mikor ezt a döbbenetes hatású versét megalkotta a harcmezőkön Lengyelországban. Évtizedekkel később 1993 - ban sikerült egy úgynevezett Gyóni összest is beszereznem „Csak egy éjszakára” - címmel, majd később 2004 – ben egy újabbat, „Cézár én nem megyek, Gyóni Géza válogatott versei” kötetet, de máig becses ereklyeként található meg a házi könyvtáramban a korabeli karcsú kis könyvecske is.

Természetesen a híres verse a Csak egy éjszakára… most is a legkedvesebb az összes alkotása közül. Ha valaki még nem ismerné, annak számára figyelmébe ajánlom az eredeti könyv sorai szerint bemásolva:

CSAK EGY ÉJSZAKÁRA…

Csak egy éjszakára küldjétek el őket:

A pártoskodókat, a vitézkedőket.

Csak egy éjszakára:

Akik fent hirdetik, hogy – mi nem felejtünk,

Mikor a halálgép muzsikál felettünk;

Mikor láthatatlan magja kél a ködnek,

S gyilkos ólom – fecskék szanaszét röpködnek.

Csak egy éjszakára küldjétek el őket;

Gerendatöréskor szálka – keresőket.

Csak egy éjszakára:

Mikor siketítőn bőgni kezd a gránát

S úgy nyög a véres föld, mintha gyomrát vágnák;

Robbanó golyónak mikor fénye támad

S véres vize kicsap a vén Visztulának.

Csak egy éjszakára küldjétek el őket:

Az uzsoragarast fogukhoz verőket.

Csak egy éjszakára:

Mikor gránát – vulkán izzó közepén

Úgy forog a férfi, mint a falevél;

S mire földre omlik, ó iszonyú omlás, -

Szép piros vitézből csak fekete csontváz.

Csak egy éjszakára küldjétek el őket:

A hitetleneket s az üzérkedőket.

Csak egy éjszakára:

Mikor a pokolnak égő torka tárul,

S vér csurog a földön, vér csurog a fáról

Mikor a rongy sátor nyöszörög a szélben

S haló honvéd sóhajt: fiam… feleségem…

Csak egy éjszakára küldjétek el őket:

Hosszú csahos nyelvvel hazaszeretőket.

Csak egy éjszakára:

Vakító csillagnak mikor támad fénye,

Lássák meg arcuk a San – folyó tükrébe,

Amikor magyar vért gőzölve hömpölyget,

Hogy sírva sikoltsák: Istenem, ne többet.

Küldjétek el őket csak egy éjszakára.

Hogy emlékezzenek az anyjuk kínjára.

Csak egy éjszakára:

Hogy bújnának össze megrémülve, fázva;

Hogy fetrengne mind – mind, hogy meakulpázna;

Hogy tépné az ingét, hogy verné a mellét,

Hogy kiáltná bőgve: Krisztusom, mi kell még!

Krisztusom mi kell még! Véreim, mit adjak

Árjáért a vérnek, csak én megmaradjak!

Hogy esküdne mind – mind;

S hitetlen gőgjében, akit sosem ismert

Hogy hívná a Krisztust, hogy hívná az istent:

Magyar vérem ellen soha – soha többet!

- Csak egy éjszakára küldjétek el őket.

(Przemysl, november.)

https://www.youtube.com/watch?v=v37ji33NzX0

Áldassék a neve Gyóni Gézának, aki rövid életében versei révén olyan gyönyörű gondolatokkal örvendeztetett meg bennünket.

Ifj. Nagy Bálint (Valentinus)

Gyula. 2017. 02. 22

További fotók láthatók a cikkel együtt az alábbi linkre kattintva:

https://www.facebook.com/balint.v.ifjnagy