TIZENKILENC ÉVE MÁR…
Drága Édesapám, Ma Rád Emlékezem.
Tizenkilenc Éve Már, Hogy Örökre Elmentél,
Tőlem Édesapám Akkor Búcsút Sem Vehettél,
Hiszen Temelletted Csak Édesanyám Volt Akkor,
Mert Számodra Elkezdődött Egy Gondtalan Új Kor,
Mert Elbúcsúztál az Eddigi Életutadtól,
Haza és Földszerető Paraszti Mivoltodtól.
„Kicsit Megszédültem”, Már Csak Ezt Tudtad Suttogni,
Szemeid Lecsuktad, Készültél Végleg Elmenni.
Nem Tudtál Párodnak Akkor Semmi Mást Mondani,
Mert a Drága Szíved Örökre Megszűnt Dobogni.
Mikor Távolból a Szomorú Hírt Meghallottam,
Akkor Egy Időre Teljesen Összeomlottam,
Mert Te Voltál Nekem Egyedüli Példaképem,
Ahogyan a Jelenben a Múltat Megidézem.
Mindenben, Hazafiságban, Protestáns Hitedben,
Lírikus Mivoltodban, Szülői Szeretetben.
Tizenkilenc Éve Már, Hogy Örökre Elmentél,
Tőlem Édesapám Akkor Búcsút Sem Vehettél,
Pedig Hallgattam Volna Még a Vitézségedet
Doni Csatákról, Vagy Előtte Büszkeségedet,
Az Elcsatolt Területeknek Visszavételét
Horthy Miklóssal az Élen, Hazánk Dicsőségét.
Hallgattam Volna Új, Csodálatos Verseidet,
Közben Palástolni Próbálod a Könnyeidet.
Mit Mondhatnék Most Újra, Mikor Rád Emlékezem,
Hiszen Minden Emlék Veled Olyan Kedves Nekem
Drága Édesapám, Akit Nem Tudok Feledni,
Amíg Élek, Mindig Úgy Fogok Rád Emlékezni,
Mint Akitől Jussoltam az Igazi Hűséget,
Hazaszeretetet, Hitet és a Békességet.
Tizenkilenc Éve Már, Hogy Örökre Elmentél,
Mégis Itt Vagy Most Velem, Mintha Mellettem Lennél.
Ifj. Nagy Bálint (Valentinus)
Gyula. 2017. 06. 04. Pünkösd Vasárnapján Délelőtt 9: 55
https://www.youtube.com/watch?v=fZ0vtIQkWPk
