Úgy gondolom, Áldott Emlékű Édesapám verse most éppen aktuális:

MAGYAROKHOZ

Hová tűntek a cikázó villámok

Nagy Hunniának dörgő egéről?

Rohamra zúduló nagy ősök útja

Mért nem harsog ma szent győzelemről?

Mikor annyi itt a hevülő kebel,

Mindnek szívében új magyar álom

Új Vég és új Élet közeleg itt,

Zengjen Himnusz a magyar határon.

Robogó ágyúk üvöltő torka

Zokogjon át a csonka határon,

Hadúr érti tépett panaszainkat,

Égig merült a magyar fájdalom.

Nem lehet minket rabigába törni:

Kardforgató hősök ivadékát.

Mi nem tűrjük nyakunkat fojtogató

Vad tartományok dúló harcosát.

Látjátok, ott az erdélyi hegyekben

Kínzó székben, hogy nyöszörög a nép?

S az ősök útján ott szent Vereckénél,

Hogy gázol a bocskoros ivadék.

És látjátok az országutak porát:

Éhező, bús magyarokkal rakva.

Véres kínnal az Istent zokogja

Kinek nincs egy betevő falatja.

Leomlott, roskadt várak omladékán

Szomorúan sír a tárogató.

Fent az ormokon mint egy jaj kiáltás,

Derékba letört rongyos lobogó.

Mondhatnánk ezt titáni temetőnek,

Hol él még az eltemetett halott,

Ki hallotta még szakadó sírással

A harangot mely végsőt kongatott.

Új Vég és új Élet közeleg itt!

Új roham lesz, szörnyű hajrá harsog.

Szent zúdulással szállnak ki hüvelyből

S csattogva süvítenek a kardok.

Akkor – akkor szent rajta ütéssel

Világ csodájára győz a magyar.

Trianon tovább nem kovácsol kriptát,

Ez a nemzet újra élni akar!

Nagy Bálint