Áldott Emlékű Édesapám szép verse a pályakezdő Szalóky Zsuzsához, aki később minket is tanított-:)))

PÁLYÁD ELEJÉN

Szalóky Zsuzsának

Fogadj néhány szót útravalónak,

Hallgasd meg mi dobog itt e  szívben.

Hadd menjek Feléd, én, aki lanttal

Éneklek a  múzsák berkeiben.

Úgy  vedd az iskolát ifjú lányka,

Mintha  gondolsz az Édesanyádra.

Köréd sereglik majd gyereksereg,

Szívük patyolat – tiszta, mint a  hó.

Lelkük merengő, könnyű érzelem:

Csendek mélyén álmokat ringató.

Te ezeket olyan forrón szeresd,

Mintha  ezek volnának mindened.

Ezekből lesz majd egyszer az ember.

Rajtad múlik, a  Te lelked felel,

Nyíló virág ontja – e  illatát,

Vagy a  kertet gaz, dudva veri fel -?

Szeretettel szólok, ifjú lányka,

A szívedet vidd az iskolába.

S ezt a  hazát tanítsd meg szeretni.

Nincs  ennél szebb tája  a  világnak.

Szerte – széjjel itt minden oly  mesés,

Jobb illata van itt a  virágnak.

Én bejártam a  vén Európát,

De  nem lelnék sehol ily  szép hazát.

Taníts, taníts  Te  bátran, boldogan.

Én mondom: ez a legszebb hivatás.

Örök hűség szép magyar ég alatt –

Te  légy  itt az új magyar Messiás.

Gyenge  szívvel emeld fel a  népet,

Hisz már olyan sokat sírt és  vérzett.

Nagy Bálint

A fénykép 2012 - ben készült az 50. Éves Általános Iskolai Találkozónkon Bakonyszentkirályon