A CSESZNEKI

VÁRROMOK KÖZÖTT.

Egykor dicső, regényes bús falak,

Viharvert zászló, ketté tört kardok…

Térdre hullok ősök szelleménél,

Mert hősök voltak, büszkék, magyarok.

Bús időkben itt a falak ormán,

Öreg ágyúk tátongtak a mélybe.

Elzúgott a szomorú éjszakán

Messze, harci lovak nyerítése.

Ott lengett a viharvert lobogó

S ittak áldomást kardcsörrenésnél,

Míg a sziklák alatt, lent a mélyben,

A török félholdat tépte a szél.

Körül a bástyán szittya daliák,

Figyelték a sötét pogány tábort,

Eldurrant egy- egy szakállas ágyú

S utánna zúgtak harci riadót.

Egykor dicső, regényes bús falak,

Most vihartól dúlva, romba dőlve.

Föld mélyéből titkon elősuhog,

Lent porladó nagy ősök szelleme.

Nagy Bálint

Csesznek