A TULIPIROS BERLINER KENDŐ. Édesapám igaz meséiből


A TULIPIROS BERLINER KENDŐ.  Édesapám igaz meséiből

 

 

 

 

 

 

 

A TULIPIROS BERLINER KENDŐ.

Édesapám igaz meséiből

 

 

   Manapság ha egy bolt engedélyeztetése történik, nagyon sokféle papírt kell beszerezni ahhoz, hogy ez megtörténhessen, azaz az első vevő benyithasson a bejárati ajtón. Ennek adott nyomatékot egyszer hajdanában a kiváló humorista – színész Hofi Géza is, mikor ezt mondta: „Jön a Köjál, kajál…”.

   Kiváltképpen akkor sokasodnak meg az engedélyek, amikor olyan vegyesboltszerű üzletet próbálnak megnyitni, mint valamikor a két Világháború között faluhelyen, ahol ezeket általában csak Szatócsboltoknak tituláltak. Akkor még nem volt ilyen nagy cécó, egészségügyi, munka és tűzvédelmi követelmény, mint napjainkban.

   Az én Szülőfalumban Bakonyszentkirályon is volt több ilyen bolt Édesapám elmondása szerint, amelynek a tulajdonosa, üzemeltetője ott élő pár zsidó család volt. Senki ne gondolja azt, hogy én most talán elkezdek zsidózni, mert távol áll tőlem mindenfajta antiszemita megnyilvánulás és másnál sem szeretem, ha ezt teszik, de ahány ember, annyiféle, de más véleményét ezen a téren is tiszteletben tartom még akkor is, ha nem értek ezzel egyet. Így volt ezzel Áldott Emlékű Édesapám is, akinek ráadásul egy gyermekkori Barátja is közéjük tartozott, később 1956 – ban disszidált Amerikába, de ez már egy más történet. Ezek a családok még üzemeltettek Panziókat is, pld. Krausz és Kellner Panziók. Az utóbbi családhoz tartozott Édesapám Barátja is, akit már említettem.

   Térjünk vissza a Szatócsbolt témájára. Ezekben a boltokban lehetett kapni sokféle árucikket. A bolt polcain illetve a raktárban békésen megfért egymás mellett a só, cukor, liszt, gyertya, gyufa, petróleum, gyümölcs és még sorolhatnám, de úgynevezett divatáru cikkek is a Hölgyek részére. Természetesen ne gondoljon senki valami különleges holmikra, hiszen a tehetősebb emberek, akik viszonylag kevesen voltak a közel 1000 fős faluban, mert Ők máshonnan is be tudták szerezni, amit szerettek volna megvenni. Persze voltak évente Országos Állat és Kirakodó Vásárok is településen, de az évente talán egy alkalommal, de a szomszédos Községben, Veszprémvarsányban a faluvégen többször is és ott sok mindent be lehetett szerezni. A kispénzű szegényebb falusiak azonban igyekeztek megvenni, ami kellett a már említett boltokban

   Ezen kívül már akkor létezett a faluban az úgynevezett Hangyaszövetkezet is, amelynek szintén volt boltja Bakonyszentkirályon valahol ott, ahol ma is áll egy részben önkiszolgáló Vegyesbolt.

   Újból visszakanyarodva történetem címében jelzett témához el kell mondanom, hogy azok a boltosok nemcsak nagyszerű üzleti érzékkel rendelkeztek, hanem udvariasak is voltak a vevőkkel, ami manapság néha kívánnivalót hagy maga után. A helybéli asszonyok szinte mindegyikének volt egy úgynevezett Berliner (vállkendő) kendője, amit legtöbbször csak ünnepi alkalmakkor vettek fel. Többféle színben árulták, de a feketét nagyon szerették, mert az ünnepélyes színe miatt sokféle alkalomra lehetett igénybe venni és még jó volt gyász esetén is.

   Az egyik alkalommal egy idős nénike kereste fel az egyik Szatócsboltot, és hogy a témánál szorosan maradva és a színekre utalva sarkítsam ki a történetet, egy „Tulipiros színű” kendőt szeretett volna venni magának. Mennyire jellemző volt ezekre a zsidó boltosokra az üzleti érzék, valahogyan a következőket felelte a kérdésre, illetve kérésre:

-Kedves Juli néni!

Jelenleg nincs a raktáron ebben a színben, de ne búsuljon egy cseppet sem.

Hétvégén úgyis megyek áruért Bécsbe, hozok magának olyan Tulipiros Beliner (csak úgy egyszerűen így nevezték a már a címben is megnevezett kendőféleséget) kendőt, hogy még a faluban is csodájára járnak.

   Így is történt és Juli néni pár nap múlva megkaphatta az áhított gyönyörű kendőjét. Édesapám elmondása szerint szinte mindent (persze a korlátok között), de be tudtak akkor is szerezni elfogadható áron, hiszen a falusiak legtöbb esetben nem ajándéknak, hanem maguknak vették a már említett portékát és hosszú távra számoltak vele. Ma már olcsó pénzért az úgynevezett kínai boltokban is meg lehet venni sokféle árucikket, de a minősége és tartóssága a közelében sem érhet a történetemben szereplő díszes ruhadarabnak. Az udvarias kiszolgálásról és készséges kereskedői szellemről nem is szólva, ami akkoriban természetes volt a hasonló üzletekben.

 

 

 

Ifj. Nagy Bálint (Valentinus)

 

 

Zirc. 2017. 07. 13. Csütörtök Reggel 7:15

 

Természetesen a fénykép csak illusztráció

 


Szerkesztés dátuma: csütörtök, 2017. július 13. Szerkesztette: Nagy Bálint
Nézettség: 111


   







Tetszik  




Cikkhez csatolt fotók módosítása

 
 

URL: