„BAKONY, TE SZÉP HAZÁM” Ma lennél százhárom éves Drága Édesapám.


„BAKONY, TE SZÉP HAZÁM”  Ma lennél százhárom éves Drága Édesapám.

 

„BAKONY, TE SZÉP HAZÁM”

Ma lennél százhárom éves Drága Édesapám.

 

„Bakony, Te Szép Hazám”, hányszor vallottad Édesapám?

Paraszti létedben Te voltál ki büszkén néztél rám

Mindig, amikor úgy érezted, hogy követlek utadon

Mégha nem is a paraszti létedben az ugaron,

Amely megművelésre vár, hanem a líra útján,

Amely nehéz mesterség az írástudóknak frontján.

Példát mutattál Hűség – Szeretet és Békességből,

Szülő és Szülőföld, Protestáns Hit Tiszteletéből.

Azt tartottad, legyél kevés pénzű, de Tisztességes,

                                                            Mint meghunyászkodó, alázatoskodón hűséges.

 

Ma lennél százhárom éves Jóságos Édesapám,

Aki tudom, már odafentről is vigyázol reám.

Jelenlétedet érzem most is minden pillanatban

Zsigereimben és egykor elhangzott szavaidban.

Belém ivódva kitörölhetetlenül itt vannak,

Hirdetve a Hűséget, amit számomra Jussoltak.

Mindig Megmaradtál olyan Hűségesnek, Magyarnak,

Pedig volt, hogy elmondtak Hazaáruló Bitangnak,

Mert Szolgáltad a Hazádat, mint Horthy katonája,

Ki Halálod Óráján is Büszke Voltál Reája.

 

Meséltél Felvidéki, Erdélyi Bevonulásról,

Az ottani örömujjongó szép fogadtatásról.

Akkor még nem tudtad, hogy később a Doni csatákban

Dideregve - fázva, győzve és visszavonulásban,

Mégis meg tudtál maradni olyan Igaz Magyarnak,

Versben bocsánatot írtál ellenséges orosznak.

Háború után próbáltál dolgozni, nem henyélni,

A kevéske földből úgy gazdálkodni és megélni,

Hogy jusson, maradjon is, de csak „kétlakiság” mellett

Tudtad elviselni beszolgáltatás rótta terhet.

 

Akkor is Megmaradtál Hűségesnek és Magyarnak,

Mikor elvették kevés földedet „Magyar Kolhoznak!”

Dolgoztál tovább, Bíztál Istenben, róttad soraid,

Eke szarva mellett is fogalmaztad a szép verseid.

Megmaradtál nyakas protestáns, Hűséges Fiának,

Kicsire Zsugorított Gyönyörű - szép Hunniánknak.

Ma lennél százhárom éves Jóságos Édesapám,

Aki tudom, már odafentről is vigyázol reám.

Emlékedet a Szívemben Őrzöm Amíg Csak Élek,

 Hűséges Lírikusa Voltál Bakonyi Vidéknek.

 

Ifj. Nagy Bálint (Valentinus)

 

Gyula. 2017. 09. 03. Vasárnap Délelőtt 10:30

https://www.youtube.com/watch?v=oluRBoCtmzw

U.I

 

JÓTÉKONYSÁGI GÁLA VOLT ZIRCEN 2016. 11. 20 - ÁN

 

Negyedik alkalommal szervezte és rendezte meg jótékonysági délutánját az Árpád-házi Szent Erzsébet Katolikus Karitász Zirci csoportja a rászoruló családok megsegítésének érdekében. A fellépők között elsőként szerepelt Tárkányi Nagy Roberta VIII. Osztályos tanuló unokám is, aki Édesapám, Nagy Bálint Bakonyszentkirályi Parasztköltő, "Bakony, Te Szép Hazám" - című versét mondta el.

A felvételt, amelyen Roberta szerepel, az SKB Zirc készítette.

 

Ifj. Nagy Bálint (Valentinus)

 

Gyula. 2016. 12. 03

 

BAKONY, TE SZÉP HAZÁM

 

Hogy imádjalak, hogy szeresselek,

Nincs elég húr, lélek múzsafán.

Hol az ősfák dallal köszöntenek,

Fogadj fiadnak, Bakony, szép hazám!

Szűkebb hazámnak édes kebelén

Édes álomra fejem hajtom én.

 

Mikor a tavasz ontja illatát,

Fakad a rügy, kíséri lágy zsongás,

Ezer madár zengeti szép dalát,

Édesen cseng a patak – csobogás,

A nagy, csodás Természet átizen,

Erdők lelke szól –pihen a szívem.

 

Vagy, amikor jön a nagy Hervadás,

Zúgva, mintha minden fa elmenne,

A hegyek ormán nagy a jajgatás,

Leszáll az ősz vad, tépő szelekkel,

Elnézném fájón, örökké talán

Tépett koronád, Bakony, szép hazám.

 

Jártam Kárpát, Alpesek tájait,

Odaát a nagy székely hegyeket,

Szedtem a havasok virágait,

Lobogni láttam a pásztortüzeket,

De egy fa se zúg oly szépen,

Mint szép Bakony – hazám sűrűjében.

 

Letűnt idők drága emlékeként

Ódon vár roskad vén sziklatetőn.

Bús századok zivataros egét

Hányszor látta zokogva, szenvedőn.

Most ifjak bújnak itt – csók és virág-,

Mindenem vagy, szép bakonyi világ!

 

Ledőlt oltárképek forrás felett,

Hol Istent imádtak pogányhiten,

Vadnak adnak most nyugvó helyet,

Ha szomjat olt csörgedező vízen.

Valaha rég, ha feljött a holdfény,

Lovát itatta itt Koppány vezér.

-Bár lenne sorsom, könnyes, alázott,

Nem, nem mennék én innen sehova.

Bölcsőmre ősrengeteg vigyázott,

Nem lehetnék hűtlen soha, soha.

Itt érjen el utolsó éjszakám,

Karjaidban, Bakony, te szép hazám.

 

Nagy Bálint

 

A felvétel megtekinthető az alábbi linkre kattintva:

 

https://www.youtube.com/watch?v=Ty_Ri2iLwMs&t=3s

 

 

 


Szerkesztés dátuma: vasárnap, 2017. szeptember 3. Szerkesztette: Nagy Bálint
Nézettség: 671


   







Tetszik  




Cikkhez csatolt fotók módosítása

 
 

URL: