Egy újabb, 16 éves korában írt verse Édesapámnak.
MEGSZÁLLT FÖLDÖN
A nyitrai uccán
Setét késő este
Alakok sietnek
Kezök láncra verve
Nagy bünt követtek el
Szomoruan mennek
Nagy bünt követtek el
Himnuszt énekeltek
Himnuszt magyar himnuszt
Rájuk most halál vár
Börtön ajtó felé
Vezet a nehéz út
Egy ifju s aggastyán
Ők a bünösök
A halálra szántak
De miért? mert magyar
Érzelem szivökben
Magyarul daloltak
Négy szuronyos fegy – őr
Börtönbe kisérik
Holnap lesz a végzet
Fájva gondolok rá
Szivemet elfogja
Egy remegő érzet
Nem szabad magyarul
Dalolni seholsem
Sir rajta a szivünk
Nem szabad magyarul
Sírni se kacagni
Kivetni érzelmünk
Meddig lesz e bánat
Szép magyar földeken
Meddig szomorkodunk
Majd ha egyszer eljő
A szabadság napja
Kiontjuk bánatuk
Nagy Bálint
Bakonyszentkirály 1930. Június 24. – én
Emelő gúla a Bakonyszentkirályi Havas aljai Levente ünnepélyről. 1932. május 16 – án. Édesapám az egyik tartó ember volt 18 évesen.
