Ezt a versét is nem egészen 17 évesen írta Édesapám.
ERDÉLYORSZÁG FELŐL…
Erdélyország felől siró szellő támad
Szép Erdélyországon mélyen ül a bánat
Hova lett? lefutott Erdély szép csillagod?
Könnyeket miért ejt minden kis magzatod
Templomok tornyában búsan kong a harang
Szivem összeszorul fájón repül a hang
Hol van a magyar szó az oláh kitiltja
Szegény székely népre de lealkonyula
Kolozsvár utcáin hol egykor vig magyar
Nóta röppent széjjel most mindent gyász takar
De nem lehet ez igy nem lesz ez igy soká
Szép Erdélyországban nem lesz ur az oláh
Ha a székely kinját bús nótába sirja
Elviszi az oláh siralmas rabságba
Ki akarják vágni a magyar fa törzsét
Mely alatt pihentek s kitépni gyökerét
Gyenge volt a törzse ágait letörték
Árnyt adó lombjait foszlányokra tépték
Most áll a fa csonkán búsan elhagyottan
Nincs ki megpihenjen alatta fáradtan
De él még az Isten aki a magyarnak
Ellenét megrontja s mint polyva szét hullnak
Vén csíki hegyekben búsan jár a székely
Gyászban ül a vidék szomoru a szép hely
Kárpáti fenyvesek zokogó szavára
Ki bomlik a zászló honfiak alája
Rohanjunk mentsük meg siró véreinket
Vessük oda értük ha kell életünket
Jöhet még… tán jön is egy boldogabb szebb kor
Kincses Erdély földjét nem tapossa bocskor
Nagy Bálint
Bakonyszentkirály 1931
