Ismét egy szép, 17 éves korában írt verse Édesapámnak:

A BAKONY

Hív a Bakony hegyes – völgyes tája,

Érzelmeim álmodó hazája.

Hazatérek esti alkonyatkor

Vadregényes virágos falumba.

Örülök és áldom a teremtőt,

Hogy itt ringott bölcsőm a Bakonyba.

Áhítva várok csendes ünnepet,

Elbolyongom a várt s a hegyeket.

Vadvirágos zöld lombos erdőkön

Mélyen dőlök természet ölébe.

Sűrű erdők sziklás vadonában

Lepihenek hegyeknek közötte.

Ott a zúgó pataknak habjai

Vágynak le a mélységbe rohanni.

Fent a setét mohos szikla ormon

Sólyom fiak repülnek szanaszét.

Szárnyuk kinőtt a fészket ott hagyták,

Átrepülik zord hegyek tetejét.

Ringass gyönyörű regényes vidék,

Ha volna dalom rólad zengenék.

Ringasd el e kalandos zord fiút,

Ha száll az este s vérzik az alkony

Altasd el e remény tört bús szívet,

Te szép vidék vadvirágos Bakony.

Nagy Bálint

Bakonyszentkirály 1931