HERVADOZÓ ŐSZI ERDŐN.

A völgy még néha csendesen dalol.

Az álmok szála titkon rebbenő.

A természet halálkolompjain,

fülembe zúg a lomha vén Idő.

A fákra nézek némán, szenvedőn.

Nehéz ősz álom ül a hegyekre.

Szivem fájón, lázasan dobogva,

belesír a lángsugáru őszbe.

De szép lesz majd bús őszi hervadáskor,

ha majd egyszer talán messze elmegyek,

hirt se hallunk egymásról soha többé…

Borulj a fákra és sirnak a hegyek.

Nagy Bálint

Bakonyszentkirály 1932