„MÁR MEGINT MINDENSZENTEK
ÉS HALOTTAK NAPJA VAN…”
Szomorú gondolataim a megemlékezés kapcsán.
Lehet, hogy nem pont ezekkel a szavakkal, de nagyon sokan még manapság is a tudatalattijukban hasonló gondolatok formájában várják, minden évben ezt a két napot, amikor „illik” megemlékezni valamilyen módon az elhunyt Szeretteikről. Ilyenkor kivirulnak a temetők, a sírokat, síremlékeket elborítják a kegyelet és megemlékezés koszorúi, virágai, mécsesei. Messze földről elzarándokolnak Szüleik, Testvéreik, Gyermekeik és Rokonaik sírjához mindazok, akik ezzel próbálják lerónia kegyeletüket és ezzel egy évre megint letudják ezt a dolgot is a többi elvégzendővel egyetemben.
Sajnos én nem vagyok olyan szerencsés helyzetben, hogy könnyedén megtegyem ezt, mert távol vagyok Szülőföldemtől, ahol a Szeretteim síremlékei, sírjai vannak, de a magam módján megteszem azt, amit nem mindenki tud, vagy akar megtenni. Másokkal ellentétben nálam a koszorúknak és virágoknak nincs akkora szimbolikus jellege, mert az év minden napján gondolok elhunyt Szeretteimre még akkor is, ha ezt nem mindenki fogja elhinni nekem. Sajnos meg kellett érnem, hogy Krisztusi kort megért Lányom, Mónikám 10 nappal a 33. Születésnapja után 2006. Június 30 – án Örökre lehunyta azokat a Gyönyörű szemeit. Öt nappal a halála előtt Róla készült fotómmal szembesülök, valahányszor bekapcsolom a számítógépemet, mert az asztal háttérképén ott van Húgával, Edinával és az azóta felnőtt gyermekével, Dáviddal együtt halvány mosollyal az arcán.
Mikor még Zircen laktam és dolgoztam és később nyugdíjasként is könnyebb helyzetben voltam a látogatáskor, hiszen a temető mellett a munkám során sokszor elhaladtam és betértem, ha csak pár percre is Mónikám sírjánál leróni a tiszteletemet és ehhez nem kellett sem koszorú, sem virág. Ugyanígy voltam a Szülőfalumban a Bakonyszentkirályi Református Temetőben nyugvó Szeretteimmel is ezen a téren, hiszen csak 16 kilométerre volt Zirctől.
Ma már jövő hónapban lesz 5 éve, hogy Gyulán élek. Folyamatosan dolgozom fel a Családom történetét, Édesapám Nagy Bálint Bakonyszentkirályi Parasztköltő kéziratai és különféle dokumentumok alapján. Napi szinten gondolok Édesanyámra, a szintén Krisztusi kort megélt Apai Nagybátyámra Nagy Gyula Református Lelkészre, aki Mónikámhoz hasonlóan 33 éves korában ment el Örökre. Gondolok az ott nyugvó Apai Nagyszüleimre, valamint Apai Nagybátyámra, Nagy Sándorra és Családjára is ilyenkor. Nem tisztem most az egész Família felsorolása, hiszen nem is erről szól ez a történet.
Számomra nem szükséges a Síremlékeik vizuális közelsége ahhoz, hogy a szívemben továbbéljenek és ne csak virágok és koszorúk formájában jelenítsem meg Őket évente egy alkalommal. Nincs bennem szégyenérzés, hiszen ha valaki csak azon méri fel a kegyelet nagyságát, hogy évente hányszor visz ki virágokat, az valóban nem érti azt, hogy nem ezen múlik a tisztelet elhunyt Szeretteink iránt.
Most 2017. November 1 – 2 – én sem tudok ott lenni a Szeretteim nyughelyénél, de úgy gondolom, hogy a lényeg most sem ezen múlik, hanem azon, hogy folyamatosan mit érzek az irányukban itt belül és fogok érezni addig, amíg a szívem az utolsókat fogja dobbanni ezen a földön.
Megemlékező írásom címének sem véletlenül adtam azt, hogy:
„MÁR MEGINT MINDENSZENTEK
ÉS HALOTTAK NAPJA VAN…”
Ezzel azt akartam szimbolizálni, hogy nem csak akkor kell évente Mindenszentek és Halottak Napján látványosan, koszorúkkal és virágokkal felfegyverkezve kimenni a Temetőkbe, hanem a dolgos hétköznapok során is gondolni azokra, akiket az életükben Szerettünk és Tiszteltünk. Természetesen írásomnak a lényege most sem az, hogy megfeddjem azokat, akik nem így cselekednek, (mert milyen jogon is tenném), akik valóban csak évente ilyenkor teszik a tiszteletüket a síroknál, hanem az, ahogyan én viszonyulok az enyémekhez az év minden napján. Innen a távolról, Gyuláról könnyeimmel küszködve gondolok rájuk, hiszen most sem tudok ott lenni sírjuknál, de számomra ez a távoli gondolatcsokor is azt szolgálja, hogy Soha Nem Fogom Elfelejteni az Örökre eltávozott Szeretteimet.
Ifj. Nagy Bálint (Valentinus)
Gyula. 2017. 11. 01. Mindenszentek Napján, Szerdán Délelőtt 8:45 - kor
U. I. A Szüleim és Mónikám síremlékéről a fotókat Edina lányom készítette.
Több fotó található az alábbi linkre kattintva:
https://www.facebook.com/balint.ifjnagy/posts/1756570817710887?pnref=story
