„HA EGYSZER ELMEGYEK”
Édesapámra emlékezve, egy szinte jövőbelátó versét olvasgatva.
Ilyenkor, mikor az Örökre Elment Szeretteinkre emlékezünk, szinte automatikusan eszembe jutnak Édesapámnak azok a versei, amiket egykoron az elmúlásról és az Ő Öröklétbe való elmenetével kapcsolatos dolgokat járják körül. Mint legtöbb költőt, Őt is egész életében, már ifjúkora óta foglalkoztatta ez a gondolat, amiket azokban a kézirataiban is megtaláltam, amik 16 éves korában és ezek környékén íródtak. Persze, ezek még csak olyan gondolatok voltak, amik nem konkrét élettapasztalat alapján íródtak, hanem egy elképzelt témát jártak körül akár vele, vagy mással voltak kapcsolatosak. Az egyik, merem állítani szinte pontról – pontra jövendölés szerinti eseményeket vizionált azzal kapcsolatban, ahogyan aztán valóságban is bekövetkeztek majd valamivel később. A vers így hangzik:
HA EGYSZER ELMEGYEK
Ha egyszer elmegyek,
Akácokkal szegett temetőbe,
Oda temessetek.
Borongjon szépen, susogva, fájva
Vén akácok hófehér virága.
Kicsi falum népe
Kísérjen a temetési úton
Zsoltárt énekelve.
Mindenki jöjjön sirató – szépen
És nyugodjon le a Nap az égen.
Nagy Bálint
Bakonyszentkirály. 1970
Édesapám 1998. Június 4 – én hunyta le Örökre a szemeit és a temetése pár nappal később volt 7 – én egy Vasárnapi napon. Aki akkor ott volt a temetői szertartáson igazolni tudja, hogy a versben leírtak szerint történt a búcsúztatása a Református Temetőben. Az egyik legjobb, még élő Barátja Molnár Elek bácsi, aki valamikor pásztorember volt, mivel tudta, hogy szereti a mezei virágokat, egy saját maga által szedett gyönyörű csokrot helyezett el könnyeit hullatva a sírhalmára. Dr. Koperniczky Enyi István Dobai Orvos –Festőművész Barátja mivel nem tudott eljönni a végső búcsúzásra, később egy Édesanyámnak és nekem szóló levélben méltatta mindazt, amit vele kapcsolatban gondolt, érzett az évtizedek során:
„Drága Irénkém és Bálint Barátom!
Elsőnek most a közelgő Irén nap alkalmával kívánok sok – sok boldog évet fiaid és unokái körében ahol is közös vérük az én Bálint barátommal csörgedez ereikben és így tovább él a fa melynek gyümölcsei. Életünk itt a földön örök vándorút. Talán egy nagy titok is életünk!
Irénkém ti boldogok voltatok Férjed mellett, aki a gondolkodásban, a szellemiségben egy magasabb rendű ember.
Az Ő szelleme továbbél mindőnkben kik szerettük Őt.
Bálint barátom nem halt meg. Őt eltemetni nem lehet.
Drága Ifjú Bálint Barátom. Megkaptam kedves soraidat, és mint Édesapád legjobb barátja had köszöntselek így nagy – nagy szeretetben.
Sajnos a temetésre elmenni nem tudtam. Bár próbáltam Fazekas Aladárékkal elmenni kocsival, de sehogy sem jött ki a lépés.
Készültem egy ünnepi baráti köszöntőre a sírnál, aminek a másolatát elküldöm Most már Barátom-Bálintom.
Leírom benne, hogy is érezem én Őt és milyen óriási hatással volt rám személyisége. Mondhatnám rá döntő hatású volt a további életemre.
Nem szeretném, ha most hogy eltávozott az én Barátom köztünk megszakadna a barátság. Ennek élni kell örökké, míg nem találkozunk Vele ott fönt. Bár az ő szavai egy életre szólnak.
Bálint él a szívünkben kitörölhetetlenül.
Millió öleléssel sok boldog évet kívánva unokáid körében.
Csókol mindőtöket a titeket nagyon szerető:
Pistátok
Bálintom!
Majd mutasd meg ezen mementót Nagytiszteletű Úrnak… Sejted miért?”
(Dr. Koperniczky Enyi István megemlékezése Édesapámról.)
„Nagy Bálint Barátom előtt, mint lelki barátja!
Az Ő lelkét hordozó földi rakétája előtt!
Drága Bálint Barátom!
Nem búcsúzni jöttünk ma eléd hisz tőled búcsút venni nem lehet, hisz a te lelked bennünk él szent Szellemeddel együtt mely verseidből felénk sugárzik. Te Bálint barátom fényt hagytál magad után. Had idézzem Mécs Lászlót ki szintén benső barátod volt hisz meglátogatott lakásodban:
MÉCS LÁSZLÓ: FÉNYT HAGYNI MAGUNK UTÁN!
AZ ÉLET ÖRÖK BÚCSÚZÁS
Ó BÁR CSAK TUDNÁNK TÁVOZÁSKOR
FÉNYT HAGYNI MAGUNK UTÁN MINT A MESSIÁS
BELESZERETNI A SZÍVEKBE
APOSTOLOKBA MÁRTIROKBA
HOGY ÁTADJÁK A SZÁZADOKNAK
A SZÁZADOK AZ EZREDEKNEK
FÉNYT HAGYNI MINT A MESSIÁS!
VAGY LEGALÁBB MINT AZ ANYÁK!
KIK EGYRE JOBBAN MEGRAGYOGNAK
MINNÉL SÖTÉTEBB LESZ AZ ÉJ
ÉS MINNÉL JOBBAN PORLANAK
A BÁNAT BARNA HANT ALATT
FÉNYT HAGYNI MINT A JÓ ANYÁNK!
VAGY LEGALÁBB IS MIN A NYÁR
AMELY ALMÁKBA ÉS DIÓKBA
SZERETET ÉDES ÁLMAIT
ÉS ÉDESSÉGÉVEL VILÁGÍT
A HOSSZÚ HOSSZÚ TÉL ALATT
FÉNYT HAGYNI MINT A DRÁGA NYÁR!
VAGY LEGALÁBB IS MINT A NAP
MELYET ELNYELT AZ ALKONY
DE A LEGDUSABB ÉJBEN IS VILÁGÍT MÉG A GYÖNGYVIRÁGBAN
A LILIOMBAN MÉCSVIRÁGBAN!
AZ ÉLETÜNK OLYAN TÜNÉKENY
Ó SZENT FÉNYT VOLNA HAGYNI VOLNA JÓ!
Az én drága Bálint barátom fényt hagyott maga után! Mi is volt ez a tiszta fény melyet, mint üstökös az égen itt hagyott?
Megfogott engem, arcán mindig egy fennkölt mosoly játszott. Nem a büszke anyagiasságot kereső hiú mosoly a kétszínűségben. Nem is a félrevezető mosoly, a megtévesztő hazug mosoly, hanem a felszabadult lélek Istennel való kapcsolata!
Isten az első, amit ki kell emeljek, az Istenbe vetett mély hite, akit Ő kimondhatatlanul szeretett és rá is áll János apostol evangéliumából: 14/ 23.- 24,: 2AKI SZERET ENGEM MEGTARTJA TANÍTÁSOMAT ATYÁM IS SZERETI ŐT: HOZZÁ MEGYÜNK ÉS BENNE FOGUNK LAKNI!”
Igen az én Bálint Barátom mindig fennkölt halk leigéző, mindenkit meghódító mosoly mögött a Krisztust hordozó ember lakott!
Mi volt az a másik fény melyet az én Bálint barátom árasztott magából?
A MAGYAR FÖLD SZERETETE, SZINTE IMÁDATA!
Bálint Barátom átélte velem együtt a paraszti élet küzdelmét is de azt a semmihez nem hasonlítható örömöt, amit egy paraszti élet udvara ad.
Átéltük a hajladozó szimfóniát zengő búza zenéjét. Átéltük a tavaszi zápor első fűszeres illatát, mely illat semmihez nem hasonlítható, minden francia kölnit túlárasztó különös illat. Átéltük együtt az aratásban, amikor belevágtuk kaszánkat a búzába és valaki szent zenével dőlt neki a még álló búzához. Olyan jó volt az illatos szénában egy pihenésre aludni, avagy még éjjel is kint aludtunk sokszor a kepébe. Micsoda illat bent egy kepében, vagy egy szénaboglyában aludni. Ünnep volt minden művelet a földdel kapcsolatban. Ünnep volt a vetés, a szénakaszálás, gyűjtés, aratás, a takarulás, a cséplés. De most a kinti mező után tekintsük meg a kis paraszti udvart, mely, mint egy kis PARADICSOMBÓL EGY RÉSZ sugározta magát az életet. A kiscsibék csibogása, kislibák halk énekük, a tyúkok, a kakasok zenéje, a kiscsikó nyerítése. Ünnep volt és ittunk, ha a kisborjú sikeresen a világra bujt. De ott volt a kis család már: én is, mint kis járogatni tanuló fiúcska örültem a kis kutyának, a kis cicának, akik szintén a paradicsomi miliőhöz tartoztak. Ezért halhatatlan Nagy Bálint a költő, aki átérezte a föld üzenetét: hogy éljünk, hogy örüljünk és szeressük egymást. Ezt sírja vissza a túlmechanizált számítógépes világban Nagy Bálint. Ezért örök az ő költeményei, ezért Nagy ő nem csak a nevében, de a költészete mondanivalójában is. Vajon ki érzi ma a széna, a búza illatát a nagy kombájn, bűzt árasztó motorja után? Hol van a meghittség a családokban, hisz nem szabad elfelejteni a Föld valami tiszta légkört sugallt, egy szinte bűnnélkülit. Falun közelebb érezte magát a mindenki egymáshoz: szinte család volt egy falu. Ez a tiszta légkör melyet Bálint Barátom versei sugallnak, egy nagy költő Isten jelenlétében, a magyar föld és emberszeretetének sugárzása: FÉNYE!
Felvetődött bennem a kérdés, amire talán mindenki maga adjon választ:
Ha a természettől elszakadunk a mai túlmechanizált világban, vajon a mai ember a boldogabb a Panel sivatagban, hol a TV oda hozza a világot. A Boltban megtalálja a tápos csibéket, utazhat repülővel az egész világba:
AZ EGÉSZ VILÁG AZ ÖVÉ! Vagy az a kis paraszti Édenkert a maga Életörömeivel?
Kérdésem, amire Nagy Bálint is rámutatott: a kis világban megtalálni önmagunkat, avagy a NAGYVILÁGBAN TÚLHAJSZOLJUK ÖNMAGUNKAT SOHA MEG NEM TALÁLVA A SOK FELBOMLOTT CSALÁDBAN!?
Meg kell őrizni Nagy Bálint költeményit örökre, mely egy soha vissza már nem térő boldog, Meghitt világ örök dokumentuma marad!
Igen, Bálint Barátom e fényt hagytál magad után: Tiszta fényt, mely világítani fog a késő századoknak, ahol már talán a költő szavai jutnak eszembe:
MINT OLDOTT KÉVE SZÉTHULL NEMZETÜNK!
Nem búcsúzunk Bálint Barátom! Viszünk magunkkal!
A Te igaz barátod:
KOPERNICZKY DR ENYI ISTVÁN
ORVOS FESTŐ”
Ő volt az is, aki elkészítette Édesapám portréját, aminek történetét szintén megírtam és elolvasható az alábbi linkre kattintva:
https://www.facebook.com/balint.ifjnagy/posts/1607010759333561?pnref=story
Drága Barátunk sem sokáig élt ezután, mert 2006. Szeptember 04 - én Dobán Ő is visszaadta tiszta lelkét a Teremtőnek. Most, mikor elhunyt Szeretteinkre emlékezünk, ezt a kis, kevesek által ismert epizódot mindenképpen szerettem volni elmondani azok számára, akik Édesapámat, de a mélyen Tisztelt Doktor Urat is ismerték életében.
Ifj. Nagy Bálint (Valentinus)
Gyula. 2017. 11. 02. Halottak Napján Délelőtt 9:40
Több fotó is látható az alábbi linkre kattintva:
https://www.facebook.com/balint.ifjnagy/posts/1757680494266586?pnref=story
