Kedves Barátaim!

Jól nézzétek meg, Édesapám mikor írta ezt a versét és

gondolkozzatok el ezzel kapcsolatban a jelen viszonyain is.

LETESZEM LANTOMAT

Leteszem lantomat,

Ne sírja el többé hogy itt mi van,

Hogy Magyarországon

Csak szenved a nép és boldogtalan.

Magyar a magyarral

Farkasszemet néz a hatalomban.

S más él itt világot,

Más dőzsöl itt fényes basaságban.

Nem éneklem többé

Hogy pusztulóban van az ősi ház.

Az ősi szérűkről

Hogy hajtják a nép barmát, jószágát.

Hogy a történelem

Élettelen sötét százada ez

Melyben egy árva nép

Szenvedések véres vizén evez.

Elnémítom ajkam.

Szívem kitépem, ha szólni kíván.

Károgjon csak varjú

Feketén az ősi fa ágbogán.

Majd akkor sikoltok,

Ha már egészen meghalt az élet.

S utolján felzokog

Lantomon a temetési ének.

Nagy Bálint

Bakonyszentkirály, 1956 III. 20.