ŐSZI ESTE.
Szomoru – csendű őszi este
Ráült halkan a kerti fákra.
Hegyek mögül kél a telehold,
Szelíden néz a dáliákra,
Miknek szirma fájón hulldogál.
Reggelre mind földön hevernek,
Dérütötte őszi zenében,
Élettelen, hervadt levelek.
Megállok némán és szótalan.
Szívemről emlékek hullanak.
Élek - e még tavasz – zenében-,
Vagy a lángjaim kialszanak?
Nagy Bálint
Bakonyszentkirály, 1955. XI. 10 – én.
