BOLDOGAN MENNÉK HAZA…
Év Végi Emlékezés Drága Szüleimre.
Boldogan Mennék Haza a Szülői Házba,
Hol Édesanyám kitárt kezeivel várna.
Édesapám háttérből csendes mosolygással
Nézné, hogy szót válthasson érkező fiával.
Hálatelt szívvel csókolnám fáradt arcukat,
Szomjasan innám én is Kedves szavaikat.
Asztalon gőzölögne finom *„tikos leves”,
Melynek még az illata is nagyon kellemes.
Szótlanul falatoznánk, de mégis Boldogan,
Nem számítana, hogy az idő majd elsuhan
Felettünk, hisz az együttlétünk Boldogsága
Mindennél Többet Érve, Nem Éltünk Hiába.
Boldogan Mennék Haza a Szülői Házba,
Mert tudnám, hogy Itt Vannak a földi világba,
Nem pedig hideg hantok alatt Temetőben
Örök álmuk aludva, Végleg Elmenőben.
Nem tudtam éltükben elégszer megköszönni,
Mit Tőlük kaptam, soha nem fogom feledni.
A Szeretetet, Tisztességet, Becsületet,
Igaz Hazaszeretetet és Lelkületet.
Munka Becsületét, Föld, Ősök Tiszteletét,
A Protestáns Hitünknek Megtartó Hűségét.
Boldogan Mennék Haza a Szülői Házba,
Ha Ott Ma is Édesanyám és Apám Várna.
*Így hívtam gyermekkoromban a tyúkhúslevest.
Ifj. Nagy Bálint (Valentinus)
Gyula. 2017. 12. 28. Csütörtök Délelőtt 9:25
https://www.youtube.com/watch?v=Dzb1QOo5u1k&feature=youtu.be