KÉTEZER TIZENNYOLCBAN

SEM FOGADKOZOM…

Kétezer tizennyolcban sem fogadkozom,

Hogy az idei évben majd megváltozom.

Majdnem hetven évesen miért is tenném,

Nincsen erre rákattintva az én elmém

Sohasem, hiszen ha ezt először fogadnám,

Akkor azt biztosan később majd megbánnám.

 Új Esztendőben is maradjak, ki vagyok,

Nem bánom, ha irigyelni fognak azok

Akikben nincsen elég kitartás ehhez,

Csak a mindenkori ígérgetésekhez,

Hogy majd az Új Esztendőben megváltoznak,

Pedig csak fogadkozással játszadoznak.

Kétezer tizennyolcban sem fogadkozom,

Hogy az idei évben majd megváltozom.

Az egyszeri ember szerint sem érdemes,

Mert az ember mindenkor legyen jellemes,

Hogy senki nem mondja rá, hogy hiteltelen

Nagyszájú Semmirekellő, Kétségtelen!

Drága Barátaim az Új Esztendőben

Csak akkor fogadkozzatok, ha időben

Eleget is tudtok tenni becsülettel,

Nem teli padlásra való ígérettel,

Mert mindenek felett álló a becsület,

Amely meg is nemesíti a szíveket.

Kétezer tizennyolcban sem fogadkozom,

Hogy az idei évben majd megváltozom.

Egy valami, ami nálam nem változik,

Mert idebent mélyen bennem is lakozik,

Mégpedig Öröklött Hűség és Szeretet,

Mely kitölti még hátralévő éltemet.

Soha nem engedem belőlem elfogyni,

Mert annyit igyekszem ebből továbbadni,

Hogy magam sem kerülhessek majd mínuszba,

Semmirekellő és mihasznák sorába.

Kétezer tizennyolcban sem fogadkozom,

Hogy az idei évben majd megváltozom.

Ifj. Nagy Bálint (Valentinus)

Gyula. 2018. 01. 01. Hétfő Délután 13:20