CSALÓKA ÁLOM

Afrodité,

Te szépség és Szerelem Istenasszonya,

Az idők távlatából,

Letűnt dicső korszakok homályából

Kibontakozva, tündökölve ragyogsz,

S én hódolatom jeléül leborulok Előtted.

Isteni szépséged soha el nem múló

Ragyogásának árnyékában

Csendesen meghúzódva imádlak.

Prométheusz ellopott

Izzó tüzénél melegebben

Felforralja véremet

E gyönyörkeltő tündéri látomás.

Szememre fátyol borul,

Testem görcsösen vonaglik,

Amikor tovaszáll, eltűnik

Tüzes paripáján a képzetem Angyala,

Istennőm, Szerelmem,

Afrodité szépségű csalóka álom.

Ifj. Nagy Bálint (Valentinus)

Bakonyszentkirály. 1972. 02. 11

Majdnem 46 évvel ezelőtt írtam ezt a versemet, amikor a hagyományos, úgynevezett „rímelős” formák mellett kezdtem megismerkedni a szabad verselési stílussal is. Ma is vállalom minden sorát, minden szavát.

Gyula. 2018. 01. 05.