KONFIRMÁCIÓM 1962 – BEN Egy régi oklevél mai nézegetése közben jutott eszembe.


KONFIRMÁCIÓM 1962 – BEN  Egy régi oklevél mai nézegetése közben jutott eszembe.

 

 

 

 

 

 

 

 

KONFIRMÁCIÓM 1962 – BEN

Egy régi oklevél mai nézegetése közben jutott eszembe.

 

    Nálunk, Reformátusoknál az a szokás, legalábbis régebben így történt, hogy az a fiatal lány és fiú, aki az Általános Iskola VIII. Osztályát végzi, ezzel együtt lehet a helyi Gyülekezet állandó tagja. Természetesen csak abban az esetben, ha már Konfirmált. Aki esetleg nem tudná a miértjét, idézem az egyik magyarázatát ennek a Wikipédiából: „A konfirmáció (latinul confirmatio) szó jelentése megerősítés. A protestáns egyházak (például református, evangélikus, metodista) értelmezésében az úrvacsorát megelőző felkészítő tanítás, amelynek célja a hitbeli megerősítés. Bővebb értelemben az úgynevezett keresztségi szövetség fiatalkori megerősítése. Az egyházi oktatásban felnövő gyermekek és az ifjúság vallásos nevelésének célja a konfirmáció ünnepi eseménye, amelynek során a konfirmandus személyes vallástételt tesz, döntést hoz Krisztus és az Ő egyháza mellett.”

    1961 – ben új Lelkésze lett a Bakonyszentkirályi Református Gyülekezetnek Győry Károly Nagytiszteletű Úr személyében és a rákövetkező évben mi voltunk az első Komfirmandusai tizenöten, lányok és fiúk vegyesen. Felkészülésünket a Heidelbergi Kátéból végeztük, ahol megvoltak a kérdések a hitélettel kapcsolatban és a rá adandó válaszok is, amelyeket nekünk meg kellett tanulni, jó magyaros értelmezésben, bemagolni. Azért utólag el kell mondanunk, hogy, mivel az Ünnepi Istentisztelet keretében történt a Konfirmáció, a biztonság kedvéért a jóságos Nagytiszteletű Úr mindenkinek kiosztotta azokat a kérdéseket, amelyeket majd fel fog tenni a megerősítéskor, hogy ezzel is megkönnyítse a dolgunkat. Természetesen ez a könnyítés nem jelentette azt, hogy a „próbákon” a Hittanórákon ne kérte volna számon tőlünk, hogyan tanultuk meg az idevonatkozó válaszainkat.

   Mi egy kis rét mellett laktunk és én, amikor úgynevezett „kívülről” történő leckék voltak feladva az iskolában, jó idő esetén oda szoktam kimenni tanulni. Így tettem a Konfirmációs kérdések tanulásával kapcsolatban is, hiszen nyár volt már és jó idő, a fűzfák mellett hangosan jól be tudtam magolni ezeket is. Nem féltem egy kicsit sem, mert nem dicsekvésből mondom, az irodalom egyébként a kedvencem volt és az a mai napig is, a reáltárgyak, közöttük a matematika, az már más lapra tartozik, de nem is a mostani írásom részét képezi. Természetesen én sem voltam kivétel az alól, hogy 1962. Június 3 – én ne remegő lábakkal álltam volna társaimmal az oltár körül, hiszen a Gyülekezet tagjai, beleértve Szüleinket és Rokonainkat is, „árgus szemekkel” figyeltek bennünket.

Mindnyájan azon voltunk, hogy majd büszkék lehessenek ránk, az ilyen jellegű felnőtté válásunknak szem és fültanújaként, mint amilyen a Konfirmáció, a teljes jogú Gyülekezethez való tartozás útján.

    Nem is volt probléma és igazából akkor nyugodtunk meg mindannyian, mikor az első Úri Szent Vacsora áldásaiból is kivehettük részünket első alkalommal, mint a Gyülekezet új, teljes jogú tagjai. Utána a Templom előtt mosolygó arccal fogadtuk a gratulációkat és az ajándékokat, amelyek össze sem hasonlíthatók már a manapság szokásos családi és rokoni értékes meglepetésekkel.

Nekem akkor mindennél értékesebbnek számított a Veszprémvarsányi Simon Károlyné Keresztanyámtól kapott legelső karórám. Sajnos az óta már az időmérő sincs meg és Áldott Emlékű Keresztanyám is a csendes temető lakója.

Abban az időben még nem nagyon volt divat faluhelyen a fényképezés, mint manapság, ezért rólunk sem készült fotó. Ettől függetlenül szerény kis írásomhoz mellékelem az akkori végzős osztályképünket, amelyen mindannyian rajta vagyunk, akik 1962 – ben Konfirmálkodtunk. Győry Károly Nagytiszteletű Úrról pedig egy, az Egyházmegyei Közgyűlésen, Pápán. 1976. III. hónapban készült csoportképről ollóztam ki egy kis darabot, amelyen látható.

   Most, mikor ezeket a sorokat írom, nemcsak erre emlékezem, hanem azokról a társaimról, akikkel együtt tettük a fogadalmunkat az oltár körül és szüleikről, közöttük az enyémekről is, akik szintén Örökre eltávoztak közülünk.

Végezetül nem feledkezhetem meg Győry Károly Nagytiszteletű Úrról sem, aki szintén már „odaát” hirdeti az igát a szószékről.

 

Istentől Áldott Legyen Mindnyájuk Emléke.

 

 

Ifj. Nagy Bálint (Valentinus)

 

Gyula. 2018. 01. 14. Vasárnap Délelőtt 11:55

 

A többi fotó megnézhető az alábbi linkre kattintva:

 

 

https://www.facebook.com/balint.ifjnagy/posts/1841422785892356?pnref=story

 

 


Szerkesztés dátuma: vasárnap, 2018. január 14. Szerkesztette: Nagy Bálint
Nézettség: 258


   







Tetszik 1 Nagy Bálint kedveli
Nagy Bálint




Cikkhez csatolt fotók módosítása

 
 

URL: