BÁRCSAK LÁTHATNÁM

 ÉDESANYÁM ÚJRA…

Bárcsak láthatnám Édesanyám újra,

Ahogyan sündörögsz a sparhelt körül.

Beszélgetnénk, de mégsem szomorkodva

Édesapámról, mint aki még örül

Annak, hogy most reá tud emlékezni,

Aki már soha nem lehet közöttünk,

Mert Örökre Elment Lepihenni

A csendes temetőbe. Emlékezünk

Arra, mikor még itt ült az asztalnál,

Várva, hogy az ebéd tányérra kerül.

Soha nem is volt szebb a múltban annál,

Mert a Boldogság Vendég volt Minálunk

Állandóan még akkor is, ha néha

Nem volt bőségben a földi világunk.

Ifj. Nagy Bálint (Valentinus)

Gyula. 2018. 01. 31. Szerda Délelőtt 9:00