HETVENKEDEK MOST
MÁR VIDÁMAN…
1948. 03. 13 - ?????
Hetvenkedek most már vidáman, de mégis lassan,
Hiszen nem sürget az idő, azt mondom már halkan
Magamnak: Idefigyelj pajtás, most már ideje
Lenne, hogy ne menj fejetlenül bele semmibe!
Úgy gondolom, megfogadom saját tanácsomat,
Mert az idő nem sürget, rohangáltam már sokat
Az életben, hogy kissé már behúzzam a féket,
De azért elkerüljem az „Öregemberséget”.
Olyannak érzem magamat, amilyen most vagyok
Még akkor is, ha már „Áldottabbak” a holnapok.
Hetvenkedek most már vidáman, de mégis lassan,
Hiszen nem sürget az idő, azt mondom már halkan
Annak, aki tőlem megkérdezi, hogy: Hogy vagyok:
Azt felelem nagyon jól, enyémek a holnapok.
A hetven év, ami már mögöttem található,
Számomra megélt történelemnek „felróható”
De nem negatív értelemben, hanem puszta tény,
Nem szégyellnivaló, de nem is olyan nagy erény,
Hanem olyan világ, amit Istenünktől kaptam,
Véle úgy sáfárkodtam, ahogyan én csak tudtam.
Hetvenkedek most már vidáman, de mégis lassan,
Hiszen nem sürget az idő, azt mondom már halkan,
Vagy csak leírom szépen versekben és prózában,
Hogy számomra ez jutott maga valóságában.
Soha nem tagadtam paraszti gyökereimet,
Hálás szívvel emlegetve Drága Szüleimet,
Kiktől Hazafiságot, Jóságot, Békességet,
Hitet kaptam és legnagyobbat, a Szeretetet.
Mit hoz számomra a kiszámíthatatlan jövő
Nem tudom, csak azt: Becsületem Nem Elvehető!
Ifj. Nagy Bálint (Valentinus)
Gyula. 2018. 03. 13. Kedd Délután 14:00
https://www.youtube.com/watch?v=ALDkNXoLHpA&feature=youtu.be
