MÁR A SZAKADÉK SEM OLYAN

MINT EGYKOR RÉGEN…

Már a szakadék sem olyan, mint egykor régen,

Mikor még hóesés is más volt a kemény Télben.

Embermilliók megszokták az üres zsebet,

Legyintve nézik kifordított köpönyeget

Beletörődve a „Megváltoztathatatlanba”,

Ahol újra természetes az úr és szolga.

Erkölcs, mint olyan már nevetségessé válik,

 Hitről is csak kevés embertömeg vitázik,

Hiszen Isten Házaiban sincs minden rendben,

Földi Templomaiban ülnek hallgatag - csendben.

Már a szakadék sem olyan, mint egykor régen,

Mikor még hóesés is más volt a kemény Télben.

Magyarok Istene bekötötte szemeit,

Hogy nem látja, nem hallja azok keserveit,

Akiknek jóból kevés kerül asztalukra,

Mások nevetve dőzsölnek az otthonukba,

Hiszen úgy gondolják ők azt meg is érdemlik,

Igazabb Magyarok, mint akik nélkülözik.

Jog, Igazság Már Csak Csírájában Létezik,

Félő, Hogy a Jövőben Teljesen Elveszik!

Ifj. Nagy Bálint (Valentinus)

Gyula. 2018. 04. 09. Hétfő Délelőtt 9:15