Édesapám 17 éves korában írt verse, ami ma éppen aktuális:

AZ ELSZAKÍTOTT

MAGYAROKHOZ

Fájó szívvel köszöntlek titeket

Mint a honnak bujdosó fiait.

Örömöt vagy bút hoz – e reátok

Mint csalogány, ha zengi dalait.

Ó csak tudnék hozzátok szállani,

Magyar puszták sebzett hiénái.

Északnak kéklő büszke hegyormát

Búsan járja a lesújtott magyar.

Csak sóhaját viszi a röpke szél,

Messze –messze hol mindent csend takar.

Tudjátok – e a régit feledni,

Magyar puszták sebzett hiénái?

Látjátok – e a hajnal hasadását?

Zimankós éjben tüzek lángolnak.

Eljő hadúr felleg paripákon,

S nyomaiba új csillagok gyúlnak.

Akkor újra talpra fogtok állni,

Magyar puszták sebzett hiénái.

Áthallik a mélabús harangszó,

S szíveteknek hangos dobbanása.

Odaát az elrablott mezőkről

Átsír a nyáj bús kolompolása.

Tudjátok – e a düh lángját tűrni,

Magyar puszták sebzett hiénái?

Magyar nóta szárnyletörten hallgat,

Börtön vár rá ki röpke nótába

Lelke fájdalmát s kínját enyhíti.

Csillagtalan magyar éjszakába

Eltudjátok – e a dalt feledni,

Magyar puszták sebzett hiénái?

Lángoljon fel újra a szittya vér

Szíveteknek tépett ereiben.

Törjön bilincset a magyar virtus,

Turán virtus oroszlán dühében.

Ti vagytok a honnak csillagai,

Magyar puszták sebzett hiénái.

Hallgatom az erdők suhogását,

Hajnalodik veres az ég alja.

Elmélázva lelkem messze téved,

Hol rab lelkek várnak virradatra.

Ó csak tudnék hozzátok szállni

Magyar puszták sebzett hiénái.

Lángoljatok a vak éjszakába,

Zengjen szívetek nem – nem sóhaja.

A magyarnak lesz még új hazája.

Nagy Bálint

Bakonyszentkirály 1931. április 11. - én