HUNNIA HELYÉN


HUNNIA HELYÉN

 

 

 

 

 

 

 

 

Áldott Emlékű Édesapám 80 évvel ezelőtt írta ezt a versét, de ma is elgondolkodtató:

 

HUNNIA HELYÉN

 

Mit látok ős nagy Hunnia helyén

Vagy csak gyásztól kápráznak szemeim.

Nem a magyar nép lakja e földet,

Rongyos gárda, nem az én vérem.

Hiába néz Észak, dél, keletre,

Nyugatra is sirató bús szemem,

Hunnia dicső tartományában

Sok a jött – ment és sok az idegen.

 

Aki magyar is e drága földön,

Egymást marja pusztítja, temeti.

Lelkem marja nagy magyar fájdalom,

Az Úristen fajtánk nem szereti…?

Ha volt is bűnünk, nagy Vétkezésünk,

Ezerszer is megbűnhődtünk érte.

Mohit, Mohácsot küldött az Úristen,

Tűz – ostorát hajh sokszor ránk mérte.

 

Népem nem látod ezt a pusztulást?

Ébredj fel még, ha van benned élet.

Szűnjenek mámoros Áldomások,

Már vigalom sem illik teneked.

Imádkozzál mély nagy alázattal:

Itt vonaglunk gyászban, tehetetlen.

Nyújtsd ki védő, áldó karjaidat,

Fordulj hozzánk Úristen ismétlen!

 

Magyar népem szent nagy ébredéssel

Ébredj sűrű, rontó álmaidból!

Az ősi tűz parázsa nem hevít,

Nem hallottál dicső Hunniáról?

Itt van benned Élet, új Akarás,

S karjaidban duzzadnak az erők.

Döngess kriptafalat s feltámadnak

A trianoni véres temetők.

 

 

Győrszabadhegy, 1938.I/15 - én

 

Nagy Bálint tizedes

hegyi üteg

 


Szerkesztés dátuma: szerda, 2018. április 25. Szerkesztette: Nagy Bálint
Nézettség: 173


   







Tetszik 1 Nagy Bálint kedveli
Nagy Bálint




Cikkhez csatolt fotók módosítása

 
 

URL: