A HASMENÉS, A TÜSSZENTÉS ÉS FING KÜLÖNÖS KAPCSOLATÁRÓL, Avagy mi van olyankor, mikor a fing helyett fos megy?


A HASMENÉS, A TÜSSZENTÉS ÉS FING   KÜLÖNÖS KAPCSOLATÁRÓL,  Avagy mi van olyankor, mikor a fing helyett fos megy?

 

 

 

 

 

 

A HASMENÉS, A TÜSSZENTÉS ÉS FING

 KÜLÖNÖS KAPCSOLATÁRÓL,

Avagy mi van olyankor, mikor a fing helyett fos megy?

 

   A nyájas olvasó ne higgye azt, hogy a sorok írója valami ocsmány dolgokról kezd most mesélni, de azt el kell mondanom előre, hogy van, amikor nevén kell nevezni a gyereket és a mostani történetem is pontosan ilyenről fog szólni. Aki még sohasem járt úgy, (szerintem ilyen nincs) hogy a nagydologban bizonyos fokú szorult helyzet áll fent időnként, avagy hígabb állagú végtermék igyekszik kifelé a hátsó bejáraton, az még nem is tudja, hogy ez milyen kellemetlen szituációt tud okozni, főleg az utóbbi. Mikor otthon történik vele ez a malőr, akkor közel van a lehetőség gyorsan lerendezni a dolgot, akár hosszabb ideig is bent ücsörögve, de mikor lakáson kívül és nyilvános illemhely hiányában kívánkozik ki az a bizonyos dolog, akkor nagy bajban van az ember lány és fiúgyermeke egyaránt. Nem lehet lekuporodni a járda mellé és aztán nadrág letolva, avagy szoknya felhúzva, és ha gyors az illető, akkor még a bugyinkó, vagy gatya is időben lekerül és akár durrogás kíséretében, vagy csak hangtalanul kijön, aminek ki kell jönnie.

  Halkan megjegyzem, hogy ilyenre is volt már példa a világtörténelemben, de mi azért kulturált embereknek tartva magunkat, általában valami lehetőséget mégis megpróbálunk keresni a megoldásra. Még rosszabb a helyzet akkor, mikor valaki tömegközlekedési eszközökön utazik, ahol vonatot kivéve az a bizonyos WC jelzésű kis helyiség nem áll a rendelkezésünkre. Egyébként folyóügyek dolgában sem rózsás a helyzet, de én a mostani kis történetemben éppen a szilárdabb állagú végtermékről szeretnék szólani.

   Hetven évemet elkerülve nem tagadom, hogy az a bizonyos folyékony ingerencia már nálam is gyakrabban előfordul, de vigyázni kell a már említett esetekben is, amikor hasmars tényállás esete forog fenn. Ha nem is nagymértékű, de valami hasonló eset történt velem is tegnap. A városban járva igyekeztem elrendezni az ügyes – bajos dolgaimat, hisz mint tudjuk, Gyulán rengeteg a vendéglátó ipari egység, ahol el lehet végezni a sürgősségi eseteket, de akkor illik valamit fogyasztani is. Azért nyilvános illemhely dolgában még van mit fejlődni a városnak, különös tekintettel a nyári turistaszezonra kiélezve. Mint ahogyan az egyszeri mesében írva vagyon, hogy az egyik szavamat a másikba ne öltsem, folytatódjék az én tegnapi esetem.

   Szóval, igyekeztem hazaérni időben, de már a folyóügyek nagyon gyötörtek és hála Istennek időben be is léptem a lakásba és igyekeztem könnyíteni magamon a WC kagyló fölött állva. Ebben a pillanatban azonban elkapott a tüsszentési inger és csak annyi időm maradt, hogy azt a bizonyos irányszöget stabilan tartva, ne menjen mellé a zuhatag, ámde… A tüsszentés hatására a hátsórekeszizom is működésbe lépve azt éreztem, hogy talán az alcímben jelzett eset következett be. Szerencsémre nem ez történt, mert a kis mennyiség nem érte el az alsógatya szintjét. Szóval mondhatnám azt, hogy szerencsésen megúsztam a dolgot, nem úgy, mint az egyszeri cimborám szörnyű nagyon régen Veszprémben.

    Az úgynevezett rendszerváltás után 1, 5 éven keresztül a Dudari Szénbányánál dolgoztam külszínen Tűzvédelmi Felügyelőként, mert az egyik eredeti szakképesítésem ez. Ott is fordultak elő a témakörben hasonló esetek, de az egyik történetet egy Veszprémi „kollégától” hallottam, amely vele történt egykoron. Napközben már elérkezett nála is az a pillanat, amikor az üzemben elég sűrűn kellett meglátogatnia a mellékhelyiséget. Aznap nem is vállalkozott arra, hogy elhagyja a kerítésen belüli világot, mert nem érezte magát biztonságban a felhígult melléktermék kibocsájtásából kifolyólag.

   A műszaknak azonban vége lévén, bizony haza is kellett menni, ami nagyon kockázatos vállalkozás volt a részéről, mert a belügyek bizony nem akartak elcsitulni. Azt lehet mondani, hogy a munkahelye és a lakása sem volt olyan közel és helyi járattal szokott közlekedni. Most is így történt. Végigdöcögte az utat, majd a lakótelephez érve leszállt és szinte futólépésben közelítette meg a tömblakást, amelynek bizony majdnem a legfelső emeletén lakott. Gyorsan beszállt a liftbe és… megpróbálom visszaidézni az akkori szavait, ahogyan elmesélte egykor:

-Képzeljétek el, hogyan vártam már azt, hogy a lift felérjen arra az emeletre, ahol a mi lakásunk is volt. Mikor kiléptem a folyosóra, akkor már a bejárati ajtó kulcsát a kezemben tartottam. Bedugtam a zárba, de már elfordítani sem tudtam, mert a saját ajtóm előtt annak rendje és módja szerint befostam. Mikor a feleségem meglátott és megérezte a bűzt, az orrát befogva menekült előlem és már nyitotta is ki a fürdőszoba ajtaját. Hát így történt Barátaim. Szégyen ide, vagy oda, velem is megtörtént az a legendássá vált mondás, hogy:

 

FING HELYETT FOS MENT.

 

   Mi ebből a tanulság? Abszolúte semmi, mert nem lehet mindig előre kiszámítani azt, hogy az ember gyerekének mikor romlik el odabent a bendőjében a mechanizmus és olyan esetek előfordulhatnak, mint a történetemben.

 

 

Ifj. Nagy Bálint (Valentinus)

 

Gyula. 2018. 05. 23. Szerda Délelőtt 9:37

 

 

 


Szerkesztés dátuma: szerda, 2018. május 23. Szerkesztette: Nagy Bálint
Nézettség: 261


   







Tetszik 1 Nagy Bálint kedveli
Nagy Bálint




Cikkhez csatolt fotók módosítása

 
 

URL: