GYERMEKKOROMBAN NEKIHASALTUNK A FOLYÓNAK ÉS ELOLTOTTUK SZOMJUNKAT A VÍZÉBŐL.
Elmondhatom immár, hogy elég régen elkezdtem a gyermek és ifjúkori emlékeim feldolgozását. Nem is gondolná az ember, hogy milyen frissítőileg hat az agyra az, amikor a régmúltban kutakodva próbálunk olyan régi emlékeket előhívni, ami ma már talán nem is sok mindent mondana a jelen nemzedékének. Nekem és a hasonló korosztálynak azonban, főleg akik falun születtek és sokáig ott is éltek, ezek mindennél drágábbak ma már. A városi gyerekeknek, ami nekünk a mindennapjaink része, szinte csodának számított, hiszen a viruló mezők, erdők, hegyek, vagy a házak udvarán harsánykodó aprójószágok látványa természetes volt. Ugyanúgy az is, hogy fürdőszoba hiányában-lavórban mosakodtunk, vagy kint az udvaron a kút vizéből, mert és teknőbe, vagy valami más edénybe, hordóba öntött, nap által felmelegített vízben pancsikoltunk. Természetesen ez csak a nyári időszakban volt lehetséges, de elmondhatom azt is, hogy a hideg időben sem bűzlöttünk a kosztól, mert erről Édesanyáink gondoskodtak, hogy jól le legyünk akkor is csutakolva, mert megszóltak volna bennünket a faluban.
Ugyanúgy vonatkozott ez a ruházat állapotára, mert szakadtan ki sem tehettük a lábunkat a kapun, ha iskolába, vagy bárhova is mentünk. A ruházat lehetett foltos, de nem szakadt és koszos, erre a paraszti világban is kényesen ügyeltek, legalábbis mifelénk Szülőfalumban Bakonyszentkirályon. A nyári időszak számunkra is a szabadabbá vált, hiszen akkor nem volt tanítás, több szabadidő volt a különféle játékokra barátainkkal, de ettől függetlenül nekünk is ki kellett venni részünket az aktuális mezőgazdasági munkálatokból. Ilyenkor a meglévő teheneinket is mi vittük el legelni, akkor nem a csordával mentek és bizony, ha nem is volt ez nehéz feladat, de éber szemekkel kellett figyelni egész nap, nehogy baj legyen és elkószáljon a jószág.
Nálunk a családban a Szüleim nem dohányoztak, ezért sem a bátyámnak, Gyulának, sem nekem nem volt ingerenciám a dohányzásra, ellentétben azokkal, akiknél valamelyik szülő rendszeresen szívta a cigit, szivart, vagy éppen pipázott. Természetesen ez nem jelenti azt, hogy a haverokkal tehénőrzés közben ne raktunk volna tüzet és újságpapírba csomagolt falevelekkel próbálkoztunk cigizni. Persze, az minden szippantásra fellobbant. Nekem sem az, sem később siheder koromban igazi cigivel való próbálkozás nem jött be, ezért soha nem is szoktam rá a dohányzásra a mai napig. Erre a kis időre meg már semmi értelme nem lenne, mert megvagyok nélküle.
Manapság, mikor én magam is boltból vásárolt, lehűtött ásványvizet iszom, gyermek és ifjúkoromban nem volt probléma akkor, ha a mezőn jártunk akár dolgozni valamit, vagy csak a Természetben kószáltunk és megszomjaztunk. Emlékszem, pár éve a Párommal, Terikével éppen Cseszneki kiránduláson voltunk az Aranyos patak völgyében a vár mögött és szörnyülködve láttam, hogy milyen szennyezett víz folyik benne. Szinte alig hitte el, hogy valamikor ebből a folyóból is mertünk inni, most meg a kézmosás is meggondolandó volt ezen a helyen.
Régen a határban mindenfelé bizonyos helyeken forrásvizek is voltak és tudtuk azt, hogy ha a nagy melegben megszomjaztunk, nem kellett nagyon messze menni azért, hogy megoldjuk ezt a problémát. A falun átvezető Dudar patak vize is olyan tiszta volt, hogy neki mertünk hasalni és inni belőle. Később, mikor a Termelőszövetkezetben elkezdődtek a különféle vegyszeres munkálatok, műtrágyázások stb. akkor már ezek is valamilyen módon beleszivárogtak a földeken keresztül a vizekbe és ettől kezdve csak forrásoknál volt ajánlatos a szomjak eloltása.
Szerettem az erdeinkben is járkálni, mert az ottani, idézőjeles csend olyan nyugalommal árasztott el, ami akkor még természetes is volt. A madarak hangja, a fák illata, susogása, a viruló virágok és növényzet sejtelmesen nagyította fel az én mindig is élénk fantáziámat. Ha akkor lett volna olyan technikai lehetőségem, mint most, hangban és képben is még gazdagabb vizuális élménnyel tudnák szolgálni, így csak az emlékezet maradt meg, de az jól bevésődbe az agyamba. Manapság elszomorít, mikor Gyulán élve a kertünk végében lévő kis erdőcskébe (egy kis folyócska választ el bennünket az erdőtől) építési hulladékokat raknak le illegálisan, ezzel is rontva a természet harmóniáját. Éppen tegnap olvastam a világhálón, hogy a Szülőföldemen a Bakonyi régióban is tele vannak szeméttel a zöldellő erdők és ezt büntetlenül megtehetik emberek.
Jó visszaemlékezni a gyermekkorom és ifjúságom időszakára, mikor még volt jelentősége annak, hogy a Természet adta lehetőségeknek nagyobb becsülete legyen és maradjon, mint manapság, ebben az elanyagiasodott, kegyetlen világban. De szeretnék egy időgépbe beleülni és visszarepülni a múltba és Bakonyszentkirályon a Dudar patak mellé lehasalva szomjamat oltsam hűs vizéből.
Ifj. Nagy Bálint (Valentinus)
Gyula. 2018. 05. 30. Szerda Délelőtt 9:55
A fotón a Dudar patak látható Bakonyszentkirályon az Öreg hídnál
