„ALVAJÁRÓ BONIFÁC”, Azaz, mikor én is hasonló cipőben jártam.


„ALVAJÁRÓ BONIFÁC”,  Azaz, mikor én is hasonló cipőben jártam.

 

 

 

 

 

 

 

 

„ALVAJÁRÓ BONIFÁC”,

Azaz, mikor én is hasonló cipőben jártam.

 

   Évtizedek óta visszatérő témáról szerettem volna már írni, de valahogyan mindig elsikkadt más, fontosabbnak tűnő témák miatt. Ma valahogy azonban egyre jobban kikívánkozott belőlem, hogy nekiüljek és megfogalmazzam a már régóta érlelődő gondolataimat. Nálunk a Szülőfalumban Bakonyszentkirályon is a Kultúrházban hetente volt mozizás és akkor divatosak voltak a francia filmek. Gyermekként itt láttam először a címben már jelzett filmet olyan nagyszerű színészek közreműködésével, mint Fernandel és Louis de Funes. (Ma már mindketten az Égi közönségeiket szórakoztatják odafent)

A film története nagyon röviden talán így foglalható össze:

Bonifác egy áruházban dolgozik detektívként.(Őt alakítja Fernandel). Ha valaki lopni próbál, neki kell közbelépnie. Éjszaka azonban teljesen más életet él. Alva jár, és közben ártatlan embereket rabol ki. Természetesen erről reggel felébredve semmit nem tud.

   Derűs pillanatok, a nagyszerű színészi munka teljes tárházát felvonultató vígjátékban, amely a jelenben is visszatérő emlékként sokszor eszembe jut. Ma már természetesen a jelenlegi mozik nem vetítik, de abban az időben sokat játszották a legelőször 1951 – ben bemutatott filmet. Sajnos az eredeti filmet még nem sikerült letöltenem, hogy újból megtekinthessem az emlékezetes történetet.

   Győrben lakott a Nagynéném, Nagy Jánosné, aki az akkori Győri Keksz és Ostyagyárban dolgozott, ha jól emlékszem az üzem nevére. Nagyon sok finomságot ettem az Ő jóvoltából, hiszen a nápolyi, ahogyan csak népiesen hívták a „speciál” és a parány még ma is a kedvenceim közé tartozik. Ugyanis az ott dolgozók a selejt árut kedvezményes, mondhatnám jelképes áron vehették meg egyszeri alkalommal viszonylag több kilogrammos mennyiségben.

Mariska néném Újvárosban lakott, ami a Rábca töltéstől pár utcányira volt és Nyaranta sokszor voltam nála üdülni, hiszen a falusi gyereknek újdonság volt a város. Még akkor is, ha ez a városrész jellege szerint mondhatnám szintén falusias jellegű volt. Előszeretettel főzött nekem lecsót, amit nagyon szerettem akkor és később is, mikor Ipari tanulóként az unokatestvéremmel, Sanyival szintén az Ő vendéglátásának köszönhetően egy ideig nála lakhattunk. A lecsós sztorit is megírtam már, amely az alábbi linkre kattintva elolvasható:

 

https://www.facebook.com/notes/b%C3%A1lint-nagy/a-lecs%C3%B3-ahogyan-%C3%A9desany%C3%A1mt%C3%B3l-tanultam/224150627619588/

 

   Egyszóval, nem véletlen, hogy most, immár a 71. évemet taposva nosztalgiával gondolok a Győri évekre, hónapokra és napokra. Ugyanis 1962 – 66 között később ott tanultam és dolgoztam és most is az egyik legkedvesebb városaim közé tartozik. A nyájas olvasó talán azt gondolja, hogy kissé elkalandoztam a címben jelzett témától, de a végén be fogja látni, hogy egyáltalán nem így történt.

 Igaz, hogy nem Fernandeli magaslatokat bejárva, de egy kis hasonlóság mégis volt a dologban. Áldott emlékű Édesanyám mikor gyermekkoromban legelőször elvitt nyaralni Mariska nénémhez, egy velem kapcsolatos használati utasítást is mellékelt hozzám szóban, amin ma is harsányan derülök, ahogyan tettem azt később, immár felnőtt koromban.

   Természetesen akkor még nem vagyok biztos benne, hogy láttam a címben jelzett nagyszerű filmet, csak később hasonlítottam hozzá egy kicsit a magam történetét az egyedi sajátosságai miatt.

   Nagynéném is ezt tette, mikor Édesanyám elmesélte azt, hogy ne lepődjön meg, ha éjnek évadján felkelek és az ágyon felülve, magamról mit sem tudva, ki akarok szállni és elindulni valahova. Ilyenkor a használati utasítás szerint nem kell meglepődni, hanem megnyugtatva visszatuszkolni az ágyikóba és rövid időn belül már alszom is tovább. Nem is volt ebből probléma nála sem szerencsére, mert a mellette lévő ágyban aludtam és mindjárt felébredt, ha éppen alvajárót akartam volna játszani.

   Bocsásd meg Fernandel az Égi Mivoltodban, hogy a nagyszerű alakításodat az én egyszerű, de mégis kicsit hasonlósága miatt a Te kitűnő filmbéli alakításodhoz merészeltem mérni, mert a szándékom természetesen nem ez volt. Ettől függetlenül, ha a gyermekkoromnak erre az időszakára gondolok vissza a hosszú évtizedek távlatából, mindig beugrik hozzá az „ALVAJÁRÓ BONIFÁC.”- története.

 

 

Ifj. Nagy Bálint (Valentinus)

 

Gyula. 2018. 07. 15. Vasárnap Délelőtt 10:45


Szerkesztés dátuma: vasárnap, 2018. július 15. Szerkesztette: Nagy Bálint
Nézettség: 466


   







Tetszik 1 Nagy Bálint kedveli
Nagy Bálint




Cikkhez csatolt fotók módosítása

 
 

URL: