NINCSEN MÁR
NÉKEM KÖNNYEM.
Ha nékem könnyem volna,
Teérted mindig folyna
Ó, drága szép hazám!
Nehéz kínod felett
Nem látok hű szívet.
Minden zúg mostohán.
Nincsen már nékem könnyem,
Szomorún elvesztettem,
Mikor hazám veszett.
Mint téli fa, árván
Zokog szívem táján
Fájó emlékezet.
Nagy Bálint
Bakonyszentkirály, 1954.
