CSESZNEKVÁR CIGÁNYAI A XVI – XVII. SZÁZADBAN.
Régi végvárainkhoz mindig tartoztak olyan cigányok, akik a kötelező szolgáltatások (kovácsolás), szénagyűjtés, postálkodás, kengyelfutás, pecérség, hóhérmunka stb.) teljesítése mellett az azon vártól függő uradalomban, sőt földesurak egyéb birtokain is szabadon élhettek, járhattak – kelhettek. Űzhették foglalkozásaikat: zenélést, kolompárkodást, szegkovácsolást, eszkábakészítést, teknővájást, ló – és sertéskupeckodást, csereberélést, kemencetapasztást, vályogvetést, miskárolást, s asszonyaik a kuruzslást, jövendőmondást, varázslást.
Voltak közöttük olyanok is, akik szer és fegyverkovácsok, lócsiszárok és puskaportörők voltak, értettek s golyóöntéshez, ágyú, seregbontó, szakállas és muskétás tisztogatáshoz, tűzszerszámok készítéséhez és puskalakatok javításához.
Sokrétű, hasznos tevékenységük miatt a XVI – XVII. században országszerte a földesurak oltalma alatt álltak, nem lehetett őket arra kötelezni, hogy munkabíró férfiaik – különösen a szerkovácsok, csiszárok és rézöntők - csatározások idején a várakba bevonulva a védelemben közreműködjenek.
Az egykori Gara -, majd Enyingi Török Bálint -, később Eszterházy birtokot képező Csesznek sziklavárához is tartoztak ilyen cigányok, akik külön vajdáik hatóságai alatt éltek. Váruraik engedélyével szabadon tartózkodhattak nemcsak a várhoz tartozó birtokon, hanem bárhol bolyonghattak az egész országban. Főuraik szabadalomlevelei más rendeknek is pártfogásába ajánlották őket.
Az Eszterházy grófok cseszneki várúr tagjaiból kettőnek: Jánosnak, a győri tábornoknak és fiának – egyszersmind Csesznek örökös főkapitányának -, továbbá Péternek, Galántha, Beczkó és Surány részleges urának összesen kilenc ilyen cigánydiplomája maradt fenn a XVII. század utolsó negyedéből és a XVIII. század első feléből, (1675 – 1740)
Ismertebb vajdái voltak:
Veöres Mihály (1675, 1698)
Pápaji Mihály (1711)
Kovács Gyurka (1719)
Sónaj Márton hadnagy (1723)
Horváth Ferenc (1723)
Kuti János (1740)
Ifj. Nagy Bálint
Irodalom:
Thaly Kálmán: A cseszneki vár cigányai: Történelmi Tár, 1884.
Megjelent: A Bakonyszentkirály, Bakonyoszlop, Csesznek Közérdekű Közösségi Kalendárium 1987 - 88. számú kötetében
