FORDUL A NAP.

Fordul a nap, havas hegyeknek int,

A fákra ejti roskadó fejét,

A vár felett még egyszer eltekint

S a szájához emeli serlegét.

Uri fogat vágtat könnyű széllel,

A szánka most mint felvert uti por

Közeledik; rá halkan felfigyel

A reszkető álmodó nyárfasor.

Most lelassul a könnyű uriszán.

A napkirály lángborát kihajtja

Ugy tántorog véres trónusába.

S merengő arcu karcsu grófleány

Még visszanéz, szíve lángokba gyújt

S köszönti a messze tűnő falut.

Nagy Bálint

Bakonyszentkirály, 1933. február 1.