„HAJA FIAM, SEMMI SEM TART ÖRÖKKÉ!”


„HAJA FIAM, SEMMI SEM TART ÖRÖKKÉ!”

 

 

 

 

 

 

 

„HAJA FIAM, SEMMI SEM TART ÖRÖKKÉ!”

 

   Szülőfalumban Bakonyszentkirályon hajdanában nagyon sok iparos ember volt, akik el tudták látni a keresletet úgy, hogy egy ház felépítése, vas és faipari munkák, vagy bármilyen áru az akkori viszonyok között megtalálható volt a boltokban is. Az iparosok egy része a valamikor betelepített német - ajkú lakosok közül került ki, persze ez sem minden esetben. Több bolt is volt a faluban és azok tulajdonosai a helyben lakó pár zsidó családból kerültek ki, ugyanúgy, mint a Panziók üzemeltetői. A boltok olyanok voltak, hogy ott mindent lehetett kapni a lámpaolajtól kezdve az élelmiszerig, cukor és sófélék, fűszerek, szerszámok, ruhaneműk és még hosszan sorolhatnám. Amennyiben valami árucikk elfogyott, ha még különlegesnek is számított falusi viszonylatban, hétvégén még Bécsbe is elment a tulajdonosa áruért, hogy teljesíteni tudja a felmerülő igényeket.

   A fentebb említett viszonyok természetesen az 1945 előtti időszakra vonatkoznak és ezek egy részéről korabeli dokumentumok révén és Édesapám elbeszéléseiből van tudomásom. Nem szabad elfeledkeznünk azonban a Bakonyszentkirály, Bakonyoszlop, Csesznek Közérdekű Közösségi Kalendáriumról sem, mint információs forrásról, amiben ezekről a dolgokról kitűnő leírások és interjúk találhatók, amikor még élő mesteremberek és tanúk elmondása alapján megismerhetővé vált a múltunk mindennapi történésének egy – egy kis szeletkéje.

   Édesapám elbeszéléséből jutott tudomásomra egy kis megmosolyogtató történet, aminek szereplői már nem élnek és a jótékonyság homályos leple takarja is be, hiszen senkinek az emlékét nem szabad beárnyékolni sohasem. A történet helyszíne szintén Szülőfalumban Bakonyszentkirályon található, mégpedig a „Jestehegynek” nevezett falurészben. Az egyik parasztgazdának meghibásodott a kéménye a padlástértől felfele, ezért a „Németfaluban” élő egyik kőműves mestert fogadta fel, hogy orvosolja a problémát, ami meg is történt. A szakember már nem volt fiatal, de a múltja alapján nagy tapasztalattal rendelkező iparos volt. Előre megmondta a gazdának, hogy milyen anyagokra van szüksége és mikor minden ott volt az udvaron, neki is fogott a munkának a háziak culáger munkájának segítségével.

Mivel a megesett történetet csak Édesapámtól hallottam és arról sem szól a fáma, hogy mennyi célzóvíz csordogált le a szaki torkán, nekem sem tisztem erre vonatkozóan kétségbe vonni az események ilyetén fordulatait.

   Nem kapkodta el a munkát a kőművesmester, de ettől függetlenül késő délután el is készült azzal, hogy majd másnap a fugázást is elvégzi a kéményen.

Természetesen erre azért még külön áldomást is ittak a háziakkal, majd elbúcsúzva elindult a Németfalusi irányba, ami tudvalevőleg elég messze volt a „tett” színhelyétől és nótázgatva bandukolt hazafelé.

   A gazdáék is lassan készülődtek már az esteli nyugovóra ezután és éppen a konyhában voltak, mikor egy hatalmas dörrenést hallottak úgy, hogy még szinte a ház is beleremegett. Gyorsan kiszaladtak az udvarra, mert azt hitték, hogy talán földrengés történhetett, de természetesen nem erről volt szó.

Amit láttak az bizony elég lehangoló volt, mert a frissen felhúzott kémény bizony annak rendje és módja szerint összedőlt.

   A gazda azonnal a korához mérten, hiszen már ő sem volt fiatal, a kőműves után iramodott és a két falurészt, Magyar és Németfalut kettéosztó Öreghídnál szerencsére utolérte. Lihegve mondta neki azt, hogy:

-Mester úr, ledőlt a kémény!

A szaki pedig halkan csak ennyit mondott a hír hallatán:

-Haja fiam, semmi sem tart örökké!

   Mivel a párbeszédnek nem volt tanúja, Édesapám is csak a szájhagyomány útján terjedő eseményről szerzett tudomást a dologról, nem tudni, hogy a diskurzus milyen formában folytatódott tovább. Lényeg az, hogy a kémény újból fel lett húzva és jó tanulságul szolgált mindenkinek a továbbiakban.

   Jóval később, már az én időmben, ha valami ehhez hasonló csalafintaságot tapasztaltam valami selejtes munka kapcsán, el szoktam mesélni Édesapám régmúlt történetét, amelyben én is kihangsúlyoztam a lényeges mondatot imigyen:

 

„HAJA FIAM, SEMMI SEM TART ÖRÖKKÉ!”

 

 

Ifj. Nagy Bálint (Valentinus)

 

Gyula. 2019. 01. 04. Péntek Délelőtt 11:40

 

A fotó csak illusztráció

 

 


Szerkesztés dátuma: péntek, 2019. január 4. Szerkesztette: Nagy Bálint
Nézettség: 542


   







Tetszik 1 Nagy Bálint kedveli
Nagy Bálint




Cikkhez csatolt fotók módosítása

 
 

URL: