A „NÉGYES KAPUS” KERÍTÉSPARANCSNOKSÁGON KERESZTÜL ÉS VISSZA, Avagy másodszor kerültem szőnyeg szélére Szabó Sándor parancsnoki irodájában.


A „NÉGYES KAPUS” KERÍTÉSPARANCSNOKSÁGON KERESZTÜL ÉS VISSZA,  Avagy másodszor kerültem szőnyeg szélére Szabó Sándor parancsnoki irodájában.

 

 

 

 

 

 

 

 

A „NÉGYES KAPUS” KERÍTÉSPARANCSNOKSÁGON KERESZTÜL ÉS VISSZA,

Avagy másodszor kerültem szőnyeg szélére Szabó Sándor parancsnoki irodájában.

 

 

   A két év húsz nap alatt, amit Pápán az RT – 10 – es alakulatnál töltöttem 1966 – 68 között, számtalanszor hallottam Molnár Sándor százados századparancsnok szájából azt, hogy:

-Vegye tudomásul fiam, hogy a szabadság nem jár, csak adható! –

Természetesen ez vonatkozott az eltávozásra, hosszú elvtávra és kimaradásra egyaránt. Volt, aki állandó kimaradási engedéllyel rendelkezett (szerény személyem is egy év után, mikor rajparancsnok lettem), de volt olyan időszak, amikor korlátozták ennek is a használatát. Mikor ez a korlátozás nem lépett életbe, akkor szabadon lehetett felhasználni Pápa városába való kimenetelre, ami időben azonban be volt szabályozva, hogy mikor kell visszaérni a Körletbe. Ezt csak „csontcsillagos” tisztesek kaphatták, a honvéd csak egyszeri kimaradási engedélyt kaphatott. Általában hétvégenként szaporodott meg a távozást kérők száma és sok esetben a válasz az volt, amit már idéztem az írásom elején.

   Természetesen ezt úgy is próbálták kicselezni az alakulatoknál, miénknél is, hogy engedély nélkül szöktek ki az esti és éjszakai órákban azok, akik mertek reszkírozni, vállalva a lebukás veszélyét is. Az egyik hétvégi napon 1968 - ban, a pontos hónapra és napra már nem emlékszem, én is bementem a városba egy kis kikapcsolódásra. Éjszaka mikor visszaértem, a helyettesem már izgatottan várt azzal, hogy nagy baj van. Hallgatólagosan tudomásul vette, hogy az egyik beosztottam kiszökött a városba a kerítésparancsnokság igénybevételével, amit mi csak „Négyes kapunak” hívtunk. Ez egy villanyoszlopnál volt, ami a kerítésnél állt a városba vezető út mellett és itt megfelelően el volt vágva a drót, hogy ki lehetett rajta bújni. A mi emberünk is itt ment ki és jött is vissza, de az éj leple alatti sötétségben egy kicsit eltévedt és mire észbekapott, már egy szigorúan, éjjel nappal őrzött terület, az üzemanyag raktár mellett találta magát. Balszerencséjére éppen őrségváltás volt és észrevették, megfektették, majd igazoltatás után a fogdába kísérték.

   Reggel éppen mi voltunk a soros raj, hogy mennünk kellett a Harcálláspontra leváltani az előttünk huszonnégyező csapatot. Elindulás előtt már Molnár százados és a szolgálatvezető Fribék Gyula is tudott az esetről, hiszen a fogdából lejelentették az alakulatunknak a rendkívüli eseményt. Nekem azt mondta Molnár százados, hogy menjünk nyugodtan szolgálatba, majd megpróbálja elrendezni a dolgot Szabó Sándorral. Sajnos nem így történt, mert alig telt el egy kis idő, mikor átvettük a munkaterületet, már hívtak is telefonon, hogy azonnal menjek le a Körletbe. Sejtettem, hogy mi vár rám, de nyugodt voltam, hiszen az ominózus időszakban én nem is tartózkodtam a repülőtár területén, ezért nem is tudhattam az eseményről.

  Naiv voltam, mert azt hittem, hogy meg tudom majd magyarázni, de tévedtem. Molnár Sándor Százados és Fribék őrmester már azzal vártak, hogy nagyon dühös a nagyfőnök, hogy éppen a mi alakulatunknál történt ez a fegyelmezetlenség. Elindultunk a körlettől nem messze lévő parancsnoki épület felé és én immár másodjára léptem annak a szobának és bizonyos szőnyegének a szélére, amit akkor szoktak emlegetni, ha nagy a baj. Alig léptünk be, már tajtékzó arccal hangosan, mondhatnám azt, üvöltözve fordult felém:

-Tizedes elvtárs már megint magával van a baj?

 Mit képzelnek maguk, csak úgy engedély nélkül közlekednek a beosztottaik és ráadásul még annyi eszük sincs, hogy visszataláljanak a körletbe?

-Százados elvtársnak jelentem, én nem tartózkodtam itt abban az időben, mert én is kimaradáson voltam.

-Vegye tudomásul, ez engemet, egy cseppet sem érdekel, mert maga akkor is felel a beosztottaiért, amikor nincs itt! Tudja mit tehetnék én most magával? Hadbíróság elé állíthatnám fegyelemsértésért az emberével együtt, de mivel szükségünk van a létszámra a Harcállásponton, ezért most tényleg utoljára kivételt teszek, és nem kapnak büntetést, de egy időre bevonom az állandó kimaradási engedélyét. Megértette?

-Értettem százados elvtárs.

-Elmehetnek!

   Úgy is történt, és ami az érdekes, mikor kijöttünk, nem kaptam dorgálást Molnár századostól sem, inkább egyetértően és kacsintva így szólt hozzám:

-Idefigyelj Nagy! Mondd meg annak a marha beosztottodnak, hogy alaposan tanulmányozza a reptér területét, nehogy még egyszer előforduljon ekkora balfaszság! Egyébként már kihozattuk a kóterből és csatlakozott a szolgálathoz. Te is menj vissza a Harcálláspontra.

-Értettem százados elvtárs.

   Így is történt és utólag elmondhatom, hogy a másodszori szőnyegszélén való tartózkodásom is jól végződött még annak árán is, hogy egy ideig nem használhattam az állandó kimaradási engedélyemet, mert bevonták, de viszonylag elég hamar visszakaptam.

 

 

Ifj. Nagy Bálint (Valentinus)

 

Gyula. 2019. 01. 16. szerda Délután 14:35

 

 

 


Szerkesztés dátuma: szerda, 2019. január 16. Szerkesztette: Nagy Bálint
Nézettség: 43


   







Tetszik 1 Nagy Bálint kedveli
Nagy Bálint




Cikkhez csatolt fotók módosítása

 
 

URL: