„KÖLCSÖN KATONA VISSZAJÁR”,
Avagy mire volt jó az együttműködés az RT – 7 alakulattal.
Sok minden történt velünk a két év húsz nap katonai szolgálat alatt Pápán, a repülőtéren, amelyről így manapság visszagondolva megemlékezem, kicsit mosolyra is húzódik közben a szám. Tudniillik a leleményesség, a szükség hozta alkalmi szövetség is bebizonyította azt, hogy mindig lényeges az összefogás, főleg akkor, ha az érdekeink kölcsönösen megegyeznek. Mint ahogyan már több alkalommal is meséltem, én az RT – 10 – es – nél voltam az első csizmahúzástól, 1966. November 24 – től kezdve a leszerelésig, ami 1968. December 13 – án történt. Nem messze tőlünk volt az RT – 7 – es körlet, akinek a katonái jártak ki Öreghegyre szolgálatba a radarokhoz, mi pedig helyben, a nem messze lévő Harcálláspontra.
Ez eddig rendben is lett volna, hanem a problémák akkor kezdődtek, amikor általában hétvégeken szabadság, eltávozás, kimaradásra ment egy része mindegyik alakulatnál és a szolgálatban lévőkön kívül stimmelni kellett volna a bent maradó létszámnak, ami nem minden esetben akart azért rendben lenni.
Nem emlékszem arra, hogy ne tudtuk volna megoldani a problémát akkor, ha netán valaki engedély nélkül volt távol a körletekből, mert az is csak úgy történhetett, hogy a bent maradottak és a rajparancsnokok tudtak róla, de ebbe be volt vonva a század ügyeleti szolgálat is. Az is ritkán fordult elő, hogy váratlan ellenőrzést kaptunk a közvetlen feletteseinktől, de azért a mumus mindig ott lebegett a szemeink előtt, nem ülhettünk nyugodtan a babérainkon, ahogyan szokták mondani. A bajok akkor kezdődtek és villámsebességgel gyorsultak fel, amikor megtudtuk, hogy az ÜTI (Ügyeletes tiszt) éppen igyekszik váratlannak tűnő rajtaütéssel bepofátlankodni a belügyeinkbe. A spontánnak tűnő látogatásról mindig voltak azért jóakaróink, akik letelefonáltak a körletbe, hogy ellenőrzés várható. Ilyenkor aztán villámgyorsan kellett intézkedni, hogy stimmeljenek a számszaki adatok, de mi történt akkor, ha a már említett illegális távozások miatt nem akaródzott a század létszáma egyezni a papírforma adataival?
Nem is lenne igazi katonai alakulat, aki ezt a problémát ne tudta volna a mi időnkben megoldani. Ha nálunk történt az ellenőrzés, akkor gyorsan egy küldönc átfutott az RT – 7 - es bajtársainkhoz megoldandó ezt a problémát és már jött is a hiányzó létszámot kipótolandó „darabszámú” katonatársunk, aki elvegyült a mieink között. Mikor az ÜTI megérkezett, a századügyeletes lejelentette a szokásos szöveget, ami a körlet létszámával kapcsolatos és vagy elfogadta azt látatlanba, vagy a legénységet a folyosón felsorakoztatva meg is számolta őket. A nagy baj akkor következik be, ha névsorolvasást is kér, mert az már kicsit problémásabbá tette volna a dolgot. Ha volt időnk, akkor azért erre is felkészülve, mivel személyesen is ismertük egymást, a hiányzók neveit megjegyezve a feladat így is megoldhatóvá válik.
Volt rá azért példa, hogy mi éppen a szomszédokat segítettük ki ezzel a létszámfeltöltéssel, de olyan hamar ért a körletükbe az ÜTI, hogy mi már csak az ablakon történő „behatolással” tudtuk csak a segítséget megadni. A századügyeletes még a jelentéssel volt elfoglalva, ezért a kisegítő katonáink ez alatt el tudtak vegyülni az ottaniak között. A hosszú évtizedek távlatából most már lelkiismeret furdalás nélkül elmondhatom, hogy egyik alkalommal sem buktunk le az ellenőrzéskor. A katonai lelemények tárháza kifogyhatatlan volt, hiszen ezeket a csínytevéseket ugyanúgy örököltük az elődeinktől, mint a „kopaszokkal” való kitolást a bevonulást követően. Régi cimborák, egykori bajtársak, vajon hányan vagytok még jelen ebben a földi világban és mennyien emlékeztek ezekre a dolgokra, amin ma már csak mosolyogni lehet?
Mikor az igaz történetem címén gondolkodtam, nem véletlenül jutott eszembe az, amit véglegesítettem, hogy:
„KÖLCSÖN KATONA VISSZAJÁR”
Ezzel is azt szerettem volna kifejezni, hogy még azokban a szorult helyzetekben is örültünk annak, hogy egymást kisegítsük, az ÜTI rajtaütését kivédjük a már említett módon, hiszen a ruházatunk is egyforma volt mindkét századnál. Szerencsére az ellenőrző tiszt, tisztek nem tartoztak a mi egységeinkhez és a lebukás veszélye is csak nagyon kicsi volt.
Ifj. Nagy Bálint (Valentinus)
Gyula. 2019. 01. 17. Csütörtök délelőtt 9:25
A körletünk maradványai. A fotót Szabó Ferenc készítette.
