TÉL DOBÁN

Fenyők, hársak, havas téli tölgyek

A lelkemmel halkan átölellek.

Nap ahogy kél, jön fel a fák fölött,

Szivemben az a téli csend örök.

Havat szór rám lágyan egy vén platán,

Olyan édes, szép ez a Tél Dobán!

Mintha Bakony mély ölében járnék,

Ölel a csend, havas téli tájék.

Vén parki fák, didergő ág – bogok

Hová lett a zenés suttogástok?

Szivem dalol, halkan suttogja szám,

Olyan édes – szép ez a Tél Dobán!

Nagy Bálint

1963. XII. 6.