MÉG MINDIG BÁLINT VAGYOK…
Bálint, vagy Valentinus, már mindkettő vagyok.
Még mindig Bálint vagyok leginkább,
Valentinusságom sem tagadom,
De nem kell mellém most sem porkoláb,
Mert nekem így jó és ezt akarom.
Lassan hetvenegy évessé válok,
Ha addig libák el nem tipornak,
Mert bármennyire is kajabálok,
Évtizedek engem is betakarnak.
Szüleim választották, köszönöm,
Valentinus pedig úgy ragadt rám,
Hogy internet az oka, esküszöm,
Mert nem Anyám adta, sem az Apám.
Szerénységem írói vénája
Okán ragasztottam önmagamra,
Hogy ez legyen líra muzsikája,
Prózavilágom kalandozása,
Amit bevallom, nem bántam soha,
Hisz gondolataimat szeretem
Másokkal megosztani. Nem volna
Szép tőlem titkolni, mert életem
Bővelkedett szép pillanatokban
Akkor is, ha voltak kemény évek.
Éltem szüleimmel paraszt sorban,
Ezek nosztalgiázó emlékek.
Semmit nem bánok meg a múltamban,
Mert szégyellnivalóm semmi nincsen.
Amerre jártam a nagyvilágban,
Osztoztam másokkal is a kincsben,
Amelynek igaz neve Szeretet,
Vele mindig Ember maradhattam.
Apámtól kaptam azt a Hűséget,
Amelyet mindeddig megtartottam.
Édesanyám simító kezeit,
Jóságos, szépséges tekintetét
Ma is érzem és az emlékeit
Nem feledem, akár éjjel sötét,
Vagy éppen nappali világosság
Öleli át a gyarló lényemet.
Óvja még utam állhatatosság,
Ne veszítsem el a Hűségemet
Sem a Hőn Szeretett Hazám iránt,
De Családban is Éljen Örökké.
Amit eddig szerény múltam kívánt,
Ha nem teljesült, váljon Reménnyé,
Talán majd a Jelen és a Jövő
Bepótolja, de ha nem, nincsen baj
Akkor sem, mert a Párom Szerető
Hűsége bizonyítja, hogy a jaj
Nálunk nem is létező fogalom,
Mert Tündérrózsámmal a Boldogság
Egy Megvalósult Szépséges Álom,
Nem pedig pillanatnyi bolondság.
Még mindig Bálint vagyok leginkább,
Valentinusságom sem tagadom,
De nem kell mellém most sem porkoláb,
Mert nekem így jó és ezt akarom.
Ifj. Nagy Bálint (Valentinus)
Gyula. 2019. 02. 14. Csütörtök Reggel 7: 55