TÜNDÉRSZIGET MARAD, VAGY EMBERI MOHÓSÁG ÁLDOZATÁVÁ VÁLIK A GYULAI KISÖKÖRJÁRÁSI ERDŐCSKE IS? BÍZOM BENNE, HOGY NEM.

   Csend honol most a kertünk végében egy kis folyócska túloldalán lévő erdőben, hiszen a Tél megviselte a bent lakó állatokat is, amelyek nehezen vészelik át ezt az időszakot. Kiapadt a folyó vize, hiszen az utánpótlást már teljesen elzárták és ezt bizony megérzi az élővilág, állatok és a növények egyaránt. A kertünk végéből gyakran láttuk valamikor a csoportosuló őzeket, akik szomjukat oltani jöttek oda, ahol egy kis tószerű bemélyedés volt, amit valamikor a folyó vize táplált valami földalatti szivárgáson keresztül. Most az is teljesen kiszáradva, lelketlen emberek által a természeti károkat okozva építési törmelékkel borították be a területet. Nekünk jelenleg már csak annyi látvány maradt, ha kevés zajjal munkálkodunk a kertben, estefele előmerészkednek az erdő mélyéről az őzek és a lehullott és átdobált almákat jóízűen lakmározzák, amíg valamilyen zajra ismét gyors iramban eltűnnek. Sikerül néha fotót és videót is készíteni róluk, de hogy a szomjukat ezt követően hol tudják oltani, az rejtély számomra?

Egy 2018 – ban írt történetemből szeretnék most idézni:

„Egyszer érdekes álmom volt arról, hogy Tündérsziget volt valaha ez a kis erdőcske az Alföld Gyöngyszemében Gyulán. A Körösök vidékét járva a Tündérkirálynő egyszer erre járt és ezt a kis erdőcskét meglátva így szólt kísérőinek:

-Szép ez a vidék, barátságosak az emberek is, nem kell más, csak egy kicsit élhetőbbé kell tennünk, hiszen eléggé elhanyagolták már. Az erdő a Föld tüdeje, tenni kell róla, hogy az is maradjon, hiszen helyben ez van legközelebb a városhoz éltető világával.

   A Tündérek neki is fogtak és szorgos kezeik nyomán rövidesen egy kis földi paradicsomot teremtettek, ahova az emberek is szívesen kijártak pihenni, de mindig vigyáztak arra, hogy a Tündérek által számukra megteremtett csoda még sokáig az is maradjon. Tüdejüket teleszívták éltető levegővel, miközben hallgatták az erdei világ csodálatos neszeit. A madarak trilláztak, a kis patakban halak úszkáltak, békák brekegtek és az őzek, szarvasok is a közelükbe merészkedve barátkozni kezdtek velük. Az erdőben gyümölcsök, szép virágok ontották illatukat és kínálgatták finomságaikat a roskadozó ágaikról. Béke honolt és ez a kis csodálatos világ valóban felidézte az idelátogatók számára a mesékből már ismert Tündérkertek világát, ahol mindenki jól érzi magát a hétköznapok rohanó világából egy kis időre kikapcsolódva azt elfeledve.

   A Tündérkirálynő egy idő után felkerekedett a kíséretével, mert úgy látta, hogy itt már nekik nincs tovább tennivalójuk, mert bíztak a Gyulai emberekben ahhoz, hogy ezt a csodálatos világot, amit megteremtettek, immár saját maguk is meg tudják őrizni és továbbfejleszteni. A kis erdőcske, mint egy Tündérsziget még akkor is, ha a szó szoros értelmében nincs is körbezárva a Körösök vizével, de a közelében folyik tőle nem is messze és védőgát óvja attól, ha esetleg magasabb lenne a vízszintje és veszélyeztetné a megteremtett csodálatos világot. Továbbmentek, hogy másoknak is segítségére legyenek, hiszen Tündérországban mindig Rend, Nyugalom és Békesség honol, de az emberek által lakott földi világban sajnos ez nem mindenhol mondható el.

     Telt múlt az idő, de már az én általam megismert körülmények, nem olyan csodálatosak, mint az álomképben leírtak, amivel kezdődött az igaz történetem, illetve az álombéli elképzelt világ később, természetesen nem hasonlítható össze. Ami a jelenben, a valóságban elénk tárul, sajnos elszomorító és egyáltalán nem megnyugtató. A kiszáradt patak, a már nem hallható békabrekegés, még a madarak csiripelése sem ugyanaz, mint pár évvel ezelőtt is megvolt.”

   Az eltelt időszak alatt semmi nem változott, sőt, a folyó mellett meg vannak jelölve a kivágásra ítéltetett fák, legalábbis ez a szóbeszéd járja, amik még jobban megzavarják majd az eddigi, nem éppen idilli állapotokat. Nem tudom az okát, talán csak az, aki ezt elrendelte, és aki meg végrehajtja, az csak parancsot fog teljesíteni, mikor majd felzúgnak a motorfűrészek. Bízom benne, hogy ez csak pletykaszintű információ és ezek a jelölések nem a halálos ítéletek kimondásai a fáknak.

TÜNDÉRKIRÁLYNŐ!

   Arra kérünk, hogy látogass el ismét a társaiddal és szálljatok le egy kicsit újra mihozzánk, ebbe a valamikori Tündérszigetre és segítsetek nekünk megmenteni azt, ami még megmenthető ebből a Gyulaiak számára. Tavaly már egy maroknyi kis csapat megalakult azért, hogy próbáljon segíteni, de egyedül nem megy, mint ahogyan a klasszikus humoros dalocskában is elhangzott valamikor. Csakis összefogással érhetjük el azt, hogy ez a kis, a város tüdejének számító erdőcske ne váljon semmissé a hátralévő időszak során. Ennek a kis csapatnak a neve is jelképezi a zöldellő erdők és vizek jelentőségét és találóan fejezi ki mindazt, ahogyan szándékaink szerint kellene majd történni:

„ZÖLD SZIVEK KÖRE TERMÉSZETVÉDELMI EGYESÜLET.”

   Tagjai mindnyájan szeretik a Természetet, a Körösök vidékének vizeit, erdőségeit és tudatosan törekednek arra, hogyan lehetne megmenteni, nehogy az emberi kapzsiság, mohóság áldozatává váljék a későbbiekben. Legyen újra víz az erdőszéli patakban, ne ítéltessék kivágásra a fákat, ha nem szükséges, hiszen a város közelségében ezen kívül nincsen más. A városon átívelő Élővíz csatorna elhínárosodott vizei kerüljenek megtisztításra, hiszen a jelenlegi állapotában már eléggé szégyellnivaló nemcsak számunkra, hanem az idelátogató turistáknak egyaránt. természetesen vonatkozik ez a tavainkra is, amelyekből szerencsére több is található a városban. Szeretném még megérni azt is, hogy a kertünk vége és az erdőszéle közötti patakban újra folyna víz és halak, vadkacsák úszkálnának, a békák hangos brekegésétől zengne a környék. Én biztosan nem lennék mérges érte. Nem bánnám azt sem, ha a szúnyogok is ott repkednének, főleg estefelé a kertünk végében és szívesen látnám viszont gyakrabban az őzikéket és szarvasokat, igaz, ezekkel még nem volt szerencsém találkozni a környéken.

   Mindez csak akkor lehetséges, ha sokan össze fogunk és megpróbálunk ezért tenni a jövőben. A mai Civil Farsangi Batyus Bálunk is ezt szolgálja, mert szeretnénk elérni, hogy a Civil Szervezetek is jobban megismerjék egymást a közös célok elérése érdekében. Ez a mai nap sem jöhetett volna létre, ha a Zöld Szivek Köre és a Gyulai Civil Szervezetek Szövetsége nem határozta volna el, hogy egy kis Farsangi mulatság keretén belül kerüljenek közelebb egymáshoz. Mivel az előbbiekben szó volt Tündérekről, velük szeretném szerény mondandómat befejezni:

TÜNDÉREK LEBEGNEK

 TÉRBEN, IDŐBEN…

Tündérek lebegnek térben, időben,

Kecses táncot járnak, szárnyak suhognak,

Mikor a tisztás felett az erdőben

Nevetgélve, szálldogálva játszanak.

Szépen zöldell az erdő, a virágok

 Teljes pompájukban kitárulkozva

Beterítik a földet. A Koboldok

Most még csak a fák között kukucskálva

Gyönyörködnek szépséges Tündértáncban

Virágokkal együtt, mit régen vártak,

Mert Ők sem jönnek a Téli világban,

Hanem mikor a Természet újra él,

Hangos lesz az erdő, vadak csörtetnek,

Minden fa és fűszál Tavaszról zenél.

Ifj. Nagy Bálint (Valentinus)

Gyula. 2019. 03. 01. Péntek Reggel 7:15

A Batyus Bálról készített tudósításom megtekinthető az alábbi linkre kattintva:

https://www.facebook.com/balint.ifjnagy/media_set?set=a.2429107797123849&type=3