ÖRÖKRE ELMENT A PARASZTKÖLTŐ NAGY BÁLINT. 1998. 06. 07 – én kísértük el Édesapámat végső útjára.


ÖRÖKRE ELMENT A PARASZTKÖLTŐ NAGY BÁLINT.  1998. 06. 07 – én kísértük el Édesapámat végső útjára.

 

 

 

 

 

 

 

 

ÖRÖKRE ELMENT A PARASZTKÖLTŐ NAGY BÁLINT.

1998. 06. 07 – én kísértük el Édesapámat végső útjára.

 

 

   Ezen a napon Bakonyszentkirály Községből nagyon sokan kijöttek a Református Temetőbe, hogy elkísérjék végső útjára Édesapámat, akit a faluban életében megbecsült embernek ismerte mindenki. Mintha előre megjósolta volna egy rövid versében, megírta azt, hogyan történik majd a temetése, ha már számára végetér ebben a gyarló földi világban a léte. A vers így hangzik:

 

HA EGYSZER ELMEGYEK

 

Ha egyszer elmegyek,

Akácokkal szegett temetőbe,

Oda temessetek.

Borongjon szépen, susogva, fájva

Vén akácok hófehér virága.

 

Kicsi falum népe

Kísérjen a temetési úton

Zsoltárt énekelve.

Mindenki jöjjön sirató – szépen

És nyugodjon le a Nap az égen.

 

 

Nagy Bálint

 

Bakonyszentkirály. 1970

 

A vers megírásakor 56 éves volt, amikor meghalt, akkor pedig három hónap híján 84. A történések Őt igazolták, mert akik ott voltak tanúsíthatják, hogy szinte szóról – szóra úgy zajlott le a búcsúztatása és eltemetése, ahogyan, szinte látnokként megérezte.

Számomra megható jelenet volt, hogy régi barátja Molnár Elek bácsi, aki pásztorember volt valamikor, a sírjára egy frissen szedett virággal búcsúzott tőle, mert tudta, hogy Édesapám nagyon szerette az erdőt és a mezőt.

   Az 1960 – as években két alkalommal került Dobára a Szanatóriumba, ahol örök Barátság szövődött közte, az egyszerű parasztember és Dr. Koperniczky (Enyi) István orvos – festőművész között. A temetésen személyesen sajnos nem tudott részt venni, de egy meleg hangú levélben köszönt el Tőle utólag, a sírig tartó Barátságuktól:

 

„Drága Irénkém ás Bálint Barátom!

 

   Elsőnek most a közelgő Irén nap alkalmával kívánok sok – sok boldog évet fiaid és unokái körében ahol is közös vérük az én Bálint barátommal csörgedez ereikben és így tovább él a fa melynek gyümölcsei. Életünk itt a földön örök vándorút. Talán egy nagy titok is életünk!

    Irénkém ti boldogok voltatok Férjed mellett, aki a gondolkodásban, a szellemiségben egy magasabb rendű ember.

     Az Ő szelleme továbbél mindőnkben kik szerettük Őt.

     Bálint barátom nem halt meg. Őt eltemetni nem lehet.

Drága Ifjú Bálint Barátom. Megkaptam kedves soraidat, és mint Édesapád legjobb barátja had köszöntselek így nagy – nagy szeretetben.

    Sajnos a temetésre elmenni nem tudtam. Bár próbáltam Fazekas Aladárékkal elmenni kocsival, de sehogy sem jött ki a lépés.

     Készültem egy ünnepi baráti köszöntőre a sírnál, aminek a másolatát elküldöm Most már Barátom-Bálintom.

     Leírom benne, hogy is érezem én Őt és milyen óriási hatással volt rám személyisége. Mondhatnám rá döntő hatású volt a további életemre.

     Nem szeretném, ha most hogy eltávozott az én Barátom köztünk megszakadna a barátság.. Ennek élni kell örökké, míg nem találkozunk Vele ott fönt. Bár az ő szavai egy életre szólnak.

     Bálint él a szívünkben kitörölhetetlenül.

     Millió öleléssel sok boldog évet kívánva unokáid körében.

     Csókol mindőtöket a titeket nagyon szerető:

                                    Pistátok

 

Bálintom!

 

Majd mutasd meg ezen mementót Nagytiszteletű Úrnak… Sejted miért?”

 

Dr. Koperniczky Enyi István megemlékezése Édesapámról.

 

„Nagy Bálint Barátom előtt, mint lelki barátja!

Az Ő lelkét hordozó földi rakétája előtt!

 

Drága Bálint Barátom!

 

   Nem búcsúzni jöttünk ma eléd hisz tőled búcsút venni nem lehet, hisz a te lelked bennünk él szent Szellemeddel együtt mely verseidből felénk sugárzik. Te Bálint barátom fényt hagytál magad után. Had idézzem Mécs Lászlót ki szintén benső barátod volt hisz meglátogatott lakásodban:

 

MÉCS LÁSZLÓ: FÉNYT HAGYNI MAGUNK UTÁN!

 

AZ ÉLET ÖRÖK BÚCSÚZÁS

Ó BÁR CSAK TUDNÁNK TÁVOZÁSKOR

FÉNYT HAGYNI MAGUNK UTÁN MINT A MESSIÁS

BELESZERETNI A SZÍVEKBE

APOSTOLOKBA MÁRTIROKBA

HOGY ÁTADJÁK A SZÁZADOKNAK

A SZÁZADOK AZ EZREDEKNEK

FÉNYT HAGYNI MINT A MESSIÁS!

 

VAGY LEGALÁBB MINT AZ ANYÁK!

KIK EGYRE JOBBAN MEGRAGYOGNAK

MINNÉL SÖTÉTEBB LESZ AZ ÉJ

ÉS MINNÉL JOBBAN PORLANAK

A BÁNAT BARNA HANT ALATT

FÉNYT HAGYNI MINT A JÓ ANYÁNK!

 

VAGY LEGALÁBB IS MIN A NYÁR

AMELY ALMÁKBA ÉS DIÓKBA

SZERETET ÉDES ÁLMAIT

ÉS ÉDESSÉGÉVEL VILÁGÍT

A HOSSZÚ HOSSZÚ TÉL ALATT

FÉNYT HAGYNI MINT A DRÁGA NYÁR!

 

VAGY LEGALÁBB IS MINT A NAP

MELYET ELNYELT AZ ALKONY

DE A LEGDUSABB ÉJBEN IS VILÁGÍT MÉG A GYÖNGYVIRÁGBAN

A LILIOMBAN MÉCSVIRÁGBAN!

AZ ÉLETÜNK OLYAN TÜNÉKENY

Ó SZENT FÉNYT VOLNA HAGYNI VOLNA JÓ!

 

   Az én drága Bálint barátom fényt hagyott maga után! Mi is volt ez a tiszta fény melyet, mint üstökös az égen itt hagyott?

    Megfogott engem, arcán mindig egy fennkölt mosoly játszott. Nem a büszke anyagiasságot kereső hiú mosoly a kétszínűségben. Nem is a félrevezető mosoly, a megtévesztő hazug mosoly, hanem a felszabadult lélek Istennel való kapcsolata!

Isten az első, amit ki kell emeljek, az Istenbe vetett mély hite, akit Ő kimondhatatlanul szeretett és rá is áll János apostol evangéliumából: 14/ 23.- 24,: „AKI SZERET ENGEM MEGTARTJA TANÍTÁSOMAT ATYÁM IS SZERETI ŐT: HOZZÁ MEGYÜNK ÉS BENNE FOGUNK LAKNI!”

   Igen az én Bálint Barátom mindig fennkölt halk leigéző, mindenkit meghódító mosoly mögött a Krisztust hordozó ember lakott!

   Mi volt az a másik fény melyet az én Bálint barátom árasztott magából?

A MAGYAR FÖLD SZERETETE, SZINTE IMÁDATA!

Bálint Barátom átélte velem együtt a paraszti élet küzdelmét is de azt a semmihez nem hasonlítható örömöt, amit egy paraszti élet udvara ad.

Átéltük a hajladozó szimfóniát zengő búza zenéjét. Átéltük a tavaszi zápor első fűszeres illatát, mely illat semmihez nem hasonlítható, minden francia kölnit túlárasztó különös illat. Átéltük együtt az aratásban, amikor belevágtuk kaszánkat a búzába és valaki szent zenével dőlt neki a még álló búzához. Olyan jó volt az illatos szénában egy pihenésre aludni, avagy még éjjel is kint aludtunk sokszor a kepébe. Micsoda illat bent egy kepében, vagy egy szénaboglyában aludni. Ünnep volt minden művelet a földdel kapcsolatban. Ünnep volt a vetés, a szénakaszálás, gyűjtés, aratás, a takarulás, a cséplés. De most a kinti mező után tekintsük meg a kis paraszti udvart, mely, mint egy kis PARADICSOMBÓL EGY RÉSZ sugározta magát az életet. A kiscsibék csibogása, kislibák halk énekük, a tyúkok, a kakasok zenéje, a kiscsikó nyerítése. Ünnep volt és ittunk ha a kisborjú sikeresen a világra bujt.  De ott volt a kis család már: én is, mint kis járogatni tanuló fiúcska örültem a kis kutyának, a kis cicának, akik szintén a paradicsomi miliőhöz tartoztak. Ezért halhatatlan Nagy Bálint a költő, aki átérezte a föld üzenetét: hogy éljünk, hogy örüljünk és szeressük egymást. Ezt sírja vissza a túlmechanizált számítógépes világban Nagy Bálint. Ezért örök az ő költeményei, ezért Nagy ő nem csak a nevében, de a költészete mondanivalójában is. Vajon ki érzi ma a széna, a búza illatát a nagy kombájn, bűzt árasztó motorja után? Hol van a meghittség a családokban, hisz nem szabad elfelejteni a Föld valami tiszta légkört sugallt, egy szinte bűnnélkülit. Falun közelebb érezte magát a mindenki egymáshoz: szinte család volt egy falu. Ez a tiszta légkör melyet Bálint Barátom versei sugallnak, egy nagy költő Isten jelenlétében, a magyar föld és emberszeretetének sugárzása: FÉNYE!

   Felvetődött bennem a kérdés, amire talán mindenki maga adjon választ:

Ha a természettől elszakadunk a mai túlmechanizált világban, vajon a mai ember a boldogabb a Panel sivatagban, hol a TV oda hozza a világot. A Boltban megtalálja a tápos csibéket, utazhat repülővel az egész világba:

AZ EGÉSZ VILÁG AZ ÖVÉ! Vagy az a kis paraszti Édenkert a maga Életörömeivel?

Kérdésem, amire Nagy Bálint is rámutatott: a kis világban megtalálni önmagunkat, avagy a NAGYVILÁGBAN TÚLHAJSZOLJUK ÖNMAGUNKAT SOHA MEG NEM TALÁLVA A SOK FELBOMLOTT CSALÁDBAN!?

   Meg kell őrizni Nagy Bálint költeményit örökre, mely egy soha vissza már nem térő boldog, Meghitt világ örök dokumentuma marad!

   Igen, Bálint Barátom e fényt hagytál magad után: Tiszta fényt, mely világítani fog a késő századoknak, ahol már talán a költő szavai jutnak eszembe:

MINT OLDOTT KÉVE SZÉTHULL NEMZETÜNK!

 

Nem búcsúzunk Bálint Barátom! Viszünk magunkkal!

 

A Te igaz barátod:

 

KOPERNICZKY DR ENYI ISTVÁN

ORVOS FESTŐ”

 

   Megható szavak és mondatok ezek, hiszen nagyon jó Barátságban volt a 6 elemit végzett Parasztköltő és a diplomás festőművész orvos. Büszkén mondhatom, hogy én is a barátai közé tartozhattam, amit életében többször is hangoztatott, akit mindenki csak Pisti doktornak hívott a környezetében.

Mikor most ezeket az emlékező sorokat pötyögtettem a számítópépembe, a könnyeim kihullottak, mert már Édesanyám és Ő sincs közöttünk. Legyen Áldott Mindhármuk neve.

 

 

Ifj. Nagy Bálint (Valentinus)

 

Gyula. 2019. 06. 07. Péntek Délelőtt 9:55

 


Szerkesztés dátuma: péntek, 2019. június 7. Szerkesztette: Nagy Bálint
Nézettség: 359


   







Tetszik 1 Nagy Bálint kedveli
Nagy Bálint




Cikkhez csatolt fotók módosítása

 
 

URL: