EGY PÁPAI DIÁK VÉGZETES SZIKLAMÁSZÁSA
A BAKONYBAN 1908. MÁJUS 28 – ÁN.
Régen jártam már a Bakonyban a Cuha völgyében, amely hosszan elhúzódik Vinye irányába. Ördögréten meg főleg régen, hiszen gyermekként sokszor, diákként pedig, a mai szóhasználattal élve „diákmunkán” több éven keresztül, hogy egy kis pénzt keressek magamnak a nyári szünetben. Szüleim paraszti munkájából bizony abban az időben nem valami fényesen csillogó és szaporodó pénzmaggal voltunk megáldva, ezért nem gondoltam tehernek, hogy egy kis keresettel én is hozzájáruljak a családi kassza bevételéhez. Ittam a hűs Kőpince forrás vizéből is,(„a Zörög - hegy észak-nyugati oldalán a Cuha patak medrétől nem messze, erdővel övezve fakad ez az 1956-ban foglaltatott kis forrás”). Édesapám pedig egyszer mikor vele jártam a környéken, megmutatta a Kőpince barlangot, ahol a Szentkirályi legendák szerint Kántor Pisti betyár is ott húzta meg magát a bandájával, ha nagyon szorult a hurok, mert nagyon a nyomukban voltak már a pandúrok.
Ipari Iskolásként Zsargó Gábor erdész portáján is dolgoztunk, mert ott volt a lakása az Ördögréti tisztás közelében, vagy csemeteültetést végeztünk a környező erdőkben. A kisebbik lánya az Ildikó még egy ideig velünk is járt előtte Általános Iskolában Bakonyszentkirályon.
Emlékeimben kutakodva próbáltam felidézni, hogy valahol a sziklák között volt egy emléktábla annak az emlékére, aki valamikor lezuhant fentről és a helyszínen életét vesztette. Próbáltam utánanézni, de nem nagyon jártam sikerrel ebben a témában, mert eléggé kevés információ található. Hosszú évtizedek múltán azonban, mikor a napokban éppen „hazai” pályán kutakodtam különféle szakirodalomban, elővettem Dr. Dornyay Béla: A Bakony című eredeti kiadású kötetét, amelyet Budapesten adtak ki 1927 – ben. Nagyon jó leírásokat készített valamikor a mi környékünket is útba ejtve és azokat még saját rajzaival is illusztrálta. Nála aztán ismét felidéződött bennem a már említett pillanat, a szerencsétlenül járt diákkal kapcsolatban. A hitelesség kedvéért szó szerint idézem azt a részt Dornyay - tól, aki ha nem is hosszan, de mégis leírta azt a pillanatot, ami ott történt az 1900 – as évek elején:
„… megyünk le a Cuha mellett elterülő igen szép Ördögréthez (a szentlászlóiak kedvelt kirándulóhelye), mellyel szemben, a Cuha j. partja felett emelkedő meredek hegylejtőn lelte halálát, vigyázatlansága folytán, a kis Galamb Józsi. Emlékére szép kőpiramis e felirattal: „1908. máj. 28. Galamb Józsi II. o. t. emlékének a pápai ref. főgimn. tanárai és tanulói”. Közelében, a Cuha gyönyörű s egyszersmind végső szurdokának meredek sziklafalaiban találjuk a Remetelik és a Zsiványbarlang nevű érdekes sziklafülkéket...”
Számomra ez a történet azért is szomorúbb a megszokottnál, hiszen az 1910 – ben született Apai Nagybátyám Nagy Gyula később szintén ugyanott végezte el a Gimnáziumot és teológiát. Sajnos 1943 – ban Krisztusi kort megérve meghalt tüdővérzésben. Ezt az Ördögréti történetet is azért elevenítettem fel, mert talán még a velem egykorúak sem tudják sem Bakonyszentkirályon, sem a környékén, az ifjúságról nem is beszélve. Mivel nagyon régen jártam arrafelé, nem tudom, vajon az emléktábla megtalálható – e még, vagy azt is elsodorta az enyészet, az idő vasfogával.
Ifj. Nagy Bálint (Valentinus)
Gyula. 2019. 06. 07. Péntek Délután 17:10
