OKTÓBERI ELÉGIA

Sirató, nagy őszi csendben állok,

Az elmúlás itt zokog mellettem.

Deresek a rétek, a virágok,

Érzem, nemsokára el kell mennem.

Ide értem, hol a vágyak álmok

Üres szakadéka tátong felém.

Elfordultak a csillagvirágok,

Messze tündökölnek más féltekén.

Virágos, szép, tiszta parton éltem,

Zúgott a malom, őrölt a kerék…

S amit rakosgattam féltve, szépen,

Elszállt minden, mint szappan – buborék.

Gyertek ide, kiket úgy szerettem.

Szemeim sírnak… temetőt látok.

Lélek nélkül zokog már énekem,

Sirató, nagy őszi csendben állok.

Nagy Bálint

Bakonyszentkirály