„ELMENTEM ÉN VÁNDOROLNI…”


„ELMENTEM ÉN VÁNDOROLNI…”

 

 

 

 

 

 

 

 

„ELMENTEM ÉN VÁNDOROLNI…”

 

   1962 – 66 között Győrben éltem. Ott végeztem el a 3 éves Iparitanuló képzés keretén belül a vasesztergályos szakot, és mint önálló szakmunkás, ott is dolgoztam a katonai bevonulásomig.(1966, 11. 24)

Sok emberrel megismerkedtem, hiszen a város olyan kedvencemmé vált, hogy itt is szándékoztam majd letelepedni a katonaság után, de ez már egy más történet, mert nem így alakultak később a dolgaim. Szerettem a vidámságot és abban az időben annyi minden vicces mondóka és egyéb történet is rám ragadt, amit még ennyi idő elmúltával is fel tudok idézni. Néha társaságban ma is elsütöm, hiszen az egykori Ludas Matyi mottója is ez volt, ha jól emlékszem:

„Nincsenek régi viccek, csak öregemberek vannak. Egy újszülöttnek minden vicc új.”Még a kitalálójára is emlékszem, Tabi Lászlónak hívták. A hozzám hasonló korosztály, de még az utánunk jövő generáció is emlékezhet a nevére. Az vesse rám az első követ, aki esetleg pontatlanságot vél felfedezni az idézetben, de ezt is saját kútfőből idéztem.

   Visszakanyarodva a témára, annyi minden, szájhagyomány útján terjedő dolog megmaradt bennem, hogy épp a mai napon a Párommal, Terikével történt reggeli beszélgetés közben villant be a címben jelzett sor is. Mivel be volt már kapcsolva a számítógépem, hogy el ne felejtsem, le is írtam és később lassan kezdtek a vicces történet sorai beidéződni az agyam rejtekéből. Természetesen akkor sem tudtam, de ma sem, hogy kitől ered a vicce mondóka és az is lehet, hogy pontatlanságok lehetnek benne, de szerintem nem is ez a lényeg, mert ma is ugyanolyan humorral töltötten elevenedik meg, mint mikor először hallottam valakitől és le is jegyezve, később betanultam. Lassan összeállt az egész kis mondóka. Ha valaki majd elolvasva esetleg emlékezni fog rá, köszönettel veszem, ha pontosítja a szöveget, nem fogok megsértődni érte és utólag kijavítom. Így szól a vicces kis történet:

 

„ELMENTEM ÉN VÁNDOROLNI…

 

Elmentem én vándorolni,

Bementem egy kertbe lopni.

Felmásztam az uborkafára,

Ráztam a mogyorót, potyogott a körte.

Arra járt a kertész,

Rám fogott egy retket,

Úgy megdobott egy répával, hogy még a

Fejsze foka is csattogott a hátamon.

Innen elillantottam,

Jártam egy nagy erdőséget.

Az erdő bizony nagy volt,

 De benne egy fa sem volt.

Megláttam egy nagy odvas fát,

Benne sült seregélyek

 Rettenetesen csiripeltek.

Az ujjam nem fért bele,

 Ezért magam bújtam bele.

Kibújni azonban már nem tudtam,

Ezért hazaszaladtam.

Otthon volt apámnak egy szűrből,

Szarból szabott vászon szekercéje,

Hogy azzal kivágjam magam.

Kivágni azonban nem tudtam.

Isten Éltesse Kegyelmeteket Jó Egészséggel!”

 

 

Emlékezetből lejegyezte Ifj. Nagy Bálint (Valentinus)

 

Gyula. 2019. 12. 08. Advent Második Vasárnapján

 

 


Szerkesztés dátuma: vasárnap, 2019. december 8. Szerkesztette: Nagy Bálint
Nézettség: 89


   







Tetszik 1 Nagy Bálint kedveli
Nagy Bálint




Cikkhez csatolt fotók módosítása

 
 

URL: