ÉJJEL A  CSESZNEKI

VÁR ALATT

Szép, csodás tűzszemekkel jött felém,

Akác borongott, lágyan sírt a szél.

Halk remegés érzett forró mellén,

Susogni kezdett minden falevél.

Egy szál akácvirággal kezében,

Ringó, szép testtel lépett tétován.

Szívem kigyúlt, fellobbant a  vérem,

Játszott az éj halk szellő – orgonán.

Megálltam ott… forrón Őt kívántam.

-a Hold mindent ezüstfénnyel takart –

S mintha lett volna édes álomban,

Rám mosolygott s  szelíden elsuhant.

Nagy Bálint

Bakonyszentkirály