GONDOLATOK IRODALOMRÓL, KÖLTÉSZETRŐL


GONDOLATOK IRODALOMRÓL, KÖLTÉSZETRŐL

 

 

 

 

 

 

 

 

GONDOLATOK IRODALOMRÓL, KÖLTÉSZETRŐL

 

      Az irodalmi szép mívesség mindig egy olyan réteg „kiváltsága” – volt Magyarországon, amelyik önerőből tehetség révén, vagy mecénások segítségével kaphatott nyilvánosságot művei megjelentetéséhez. Az imigyen megszületett művek némelyike azután vagy értékállóan bevonult az irodalomtörténetbe, vagy eltűnt az ismeretlenség homályában, vagy alkotója íróasztalának legmélyében.

      A korok, évszázadok mindig hordozói voltak valamely irodalmi irányzatnak, amelyik meghatározta alkotója számára a mű témakörét és terjedelmét, megjelenítési formáját. Ezzel együtt változott az olvasók és írók közötti kommunikáció mértéke is.

     Hol vannak már azok a régi szép idők, amikor az író és olvasó ugyanazt gondolta és értette, ami végül is versbe vagy prózába öntve valamit ki akart fejezni?

     Az idősebb generáció, aki még Petőfi Sándor és Arany János örökbecsű, értékálló sorain nevelkedett keserűen veszi tudomásul a következőket:

      Egy vers, vagy prózai mű olvastán nem mindig tudja igazán eldönteni, hogy a „mű elkövetője” – mit is akart kifejezni tulajdonképpen. Bizony elgondolkoztató dolgok ezek, ha jobban odafigyelünk rájuk.

     Ezek után feltehetjük a kérdést az érdekelt felek részére:

Mi lenne a cél annak érdekében, hogy visszaszerezzük a vers és próza becsületét az olvasók előtt?

Olyan művek, alkotások szülessenek, hogy ne csak az értse, aki írta, hanem az is, aki olvassa. Rá kell hangolódniuk az alkotóknak az olvasók hullámhosszára, hogy sikereket érjenek el.

     Természetesen nincs bennem semmi sértő szándék akkor, amikor ezeket a sorokat papírra vetem egy álmatlan éjszakán. Továbbra is legyen alkotói joga az írónak és költőnek a téma megválasztása, versbe vagy prózába öltöztetése, formai megjelenítése. Felelőssége azonban igenis nagy legyen akkor, amikor kilép vele a nyilvánosság elé. A gondolatok megjelenítése mindig olyan legyen, hogy az mindkét félnek a gyönyörűségére szolgáljon.

      Mindig legyen tisztában azzal, hogy merre tartunk és hol a helyünk a világban. Ne szándékozzon az akaratát rákényszeríteni másokra a szép mívesség eszköztárával, mert ez soha nem vezetett és nem is fog jó irányba vinni bennünket. Ez a szándék vezéreljen minden írni vágyó poétát, prózai alkotót szerte e hazában, vagy közvetlen környezetünkben, ahol élünk és dolgozunk.

     Ezeket a gondolatokat 13 évvel ezelőtt írtam, de most is vállalom minden sorát, minden szavát okoskodás és kioktató szándék nélkül.

 

Ifj. Nagy Bálint (Valentinus)

 

Zirc. 1992. 10. 19

 

U.I.

Olyannyira vállalom, hogy még ma sem írnám meg másképpen, pedig az eltelt időszakban azért már sok vers és próza megszületett az én „alkotói” munkám során is.

 

Ifj. Nagy Bálint (Valentinus)

 

Gyula. 2013. 09. 07. Szombat délután 15:04


A fenti írásomat most sem tudnám másképpen megfogalmazni, pedig az óta bizony majdnem 28 év telt el.

 

 

Ifj. Nagy Bálint (Valentinus)

 

Gyula. 2020. 01. 27. Hétfő Délután 16:10


Szerkesztés dátuma: hétfő, 2020. január 27. Szerkesztette: Nagy Bálint
Nézettség: 318


   







Tetszik 1 Nagy Bálint kedveli
Nagy Bálint




Cikkhez csatolt fotók módosítása

 
 

URL: