MÉG MINDIG BENNEM

LAKOZIK A SZERETET…

Még mindig Bennem Lakozik a Szeretet,

Szívemben sohasem volt belül Gyűlölet,

Mert Szüleim tanítottak Szépre, Jóra,

Becsület – Hazafiság, Szép Magyar Szóra.

Lelkiismeretem nem mocskos, mert Tiszta,

Múltamat nem szégyellem átélni, újra

Megteszem majdnem hetvenkét évesen is,

Bárki próbálja rám kenni, hogy ez hamis.

Még mindig Bennem Lakozik a Szeretet,

Szívemben sohasem volt belül Gyűlölet.

Hibáimat, mert nincs hiba nélkül senki

Elismerem. Igyekeztem visszatérni

A tévútról, belátva, hogy a zsákutca

Nem vezet sehova. Nem vagyok ostoba

Aki azt gondolja magáról, hogy nála

Van a Bölcseknek köve, ezt hadoválva.

Még mindig Bennem Lakozik a Szeretet,

Szívemben sohasem volt belül Gyűlölet.

Mikor a Magyarságom kétségbe vonják,

Ha Hazafias voltom sárba tiporják,

Ha ma ki a „Nemzetibb Magyar”, szajkózzák,

Valamilyen bélyegüket rám ragasztják,

Azt nem szeretem és kikérem magamnak,

Mert tartom szerénységem is Jó Magyarnak.

Még mindig Bennem Lakozik a Szeretet,

Szívemben sohasem volt belül Gyűlölet.

Nem szeretem, ha ki akarnak oktatni,

Hogy a múltamban mit kellett volna tenni.

Én nem tartozom elszámolni senkinek

Ezen a földön, csak olyan valakinek,

Aki Nem Itt Lakik és Isten a Neve,

Elszámolnom Majd Egykor Nekem Kell Vele.

Ifj. Nagy Bálint (Valentinus)

Gyula. 2020. 01. 29. Szerda Délelőtt 8:30