CUHAVÖLGYI BOLYONGÁS
Apámmal bolyongtam itt először.
Uzsok hőse most újra köszöntlek
Cuhavölgyből – tudom hogy fáj hazád;
Várak, hegysor, a bujdosó kövek…
Ott gyöngyvirág és amott rózsalomb
Sziklasor, túl horpadozó hegyek;
Kőkereszt áll a szikla tetején
Alatta hullámok lépegetnek.
Halk suhogás – álmodnak a fenyők,
Megbékélt most a bánat, sors velem,
Ledölök a mohás kőkeresztre;
Boldogságtól roskadoz a szivem.
Tavasz – illat, zengő madárdalok –
Istenem a lelked áldása mély.
Alagút zúgó fenyvesek, tölgyek –
Olyan szép a mindenség, mint Erdély.
Haló poromra ráborulsz e majd
Fenyős hegyektől roskadó hazám,
Vagy szívemen gyilkos golyó fúr át
Valahol a Kárpát havas ormán?
Nagy Bálint
Bakonyszentkirály