MÓKUCI, MÓKUCI…


MÓKUCI, MÓKUCI…

 

 

 

 

 

 

 

 

MÓKUCI, MÓKUCI…

 

Mókuci - Mókuci, fölmászott a fára,

De nem azért, hogy erdő szélét meglássa.

 Nyugodtan szeretett volna szundikálni,

Mert nem akart maga körül senkit sem látni.

Kényelmesen elhelyezkedett az ágon,

Szemét is lehunyva az égvilágon

Semmire sem gondolva próbált aludni,

A fáradalmait majd jól kipihenni.

 

Álomba ringatózott kicsiny Mókuska,

Felgyülemlett gondjait másnapra hagyva

Mélyen elmerülve álom tengerébe,

Valóságnak tűnő erdei szépségbe.

De jaj, mi történt véle olyan hirtelen,

Miközben alukázott oly édesdeden?

Álmában a kicsi ágat eleresztve,

Szabadeséssel talajt fogott sietve.

 

Ifj. Nagy Bálint (Valentinus)

 

Gyula. 2014. 03. 29. Szombat este 20:22

 


Szerkesztés dátuma: hétfő, 2020. március 30. Szerkesztette: Nagy Bálint
Nézettség: 75


   







Tetszik 1 Nagy Bálint kedveli
Nagy Bálint




Cikkhez csatolt fotók módosítása

 
 

URL: