BÍZOM A JELENRE
ÉPÜLŐ JÖVŐBEN…
Talán ez ma még csak álom.
Bízom a Jelenre Épülő Jövőben,
Amikor Összezárul Majd a Szakadék.
Senki elől nem bújok el az erdőben
Aki azt mondja rám, „te szemét, aljadék”,
Mert a becsületem mindig is tiszta volt,
Nincs mit megbánnom, semmit sem a múltamból.
Kicsit rólam Bakonyi madár is dalolt,
Integetnek most hegyeim a távolból.
Bízom a Jelenre Épülő Jövőben,
Amikor Összezárul Majd a Szakadék.
Bízom Szeretet Elsöprő Erejében,
Mikor elmúlik a távolságtartó fék
Emberek között nemcsak vírus esetén,
Hanem „Békeidőben” is mindennapos
Lészen közeledés mindennapok szintjén,
Mert már a régi harag az sokadlagos.
Bízom a Jelenre Épülő Jövőben,
Amikor Összezárul Majd a Szakadék.
Béke zászló lobog emberek kezében,
Senki nem mondja másra azt, hogy „aljadék.”
Nem veri mellét senki: „Magyarabb vagyok
Nálad és különb Hazafi!”, hanem kezét
Nyújtva mondja: „Különbség köztünk nem nagyok,
A Magyarságot Semmi Nem Tépheti szét!”
Ifj. Nagy Bálint (Valentinus)
Gyula. 2020. 04. 16. Csütörtök Délután 17:55
